Márton-nap: a kettévágott köpeny, a gágogó libák és a pásztorvessző
· Magyar Menedék szerkesztőség
Amiens kapujában egy fiatal római lovaskatona, Márton, kettévágta a köpenyét, és a felét egy koldusnak adta. Libás legendája csak a 16. századtól ismert. Nyugat-Magyarországon Márton napján számoltak el a pásztorok a gazdákkal.
Egy szokatlanul kemény télen, amikor a fagy sokakat elvitt, egy fiatal római lovaskatona Amiens városkapujában ruhátlan koldusba botlott. A fegyverén és a köpenyén kívül nem volt semmije, ezért a köpenyt kardjával kettévágta, és az egyik felét a koldusnak adta. A bámészkodók közül néhányan kinevették a csonka köpenyű katonát. Mártonnak hívták. A pannóniai Savariában (a mai Szombathelyen) született, és az egyház a temetése napján, november 11-én ünnepli.
Savariától Amiens kapujáig
Életét kortársa és követője, Sulpicius Severus írta meg. A mű egyik 12. század végi másolatát, az Ernst-kódexet, az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Születését a hagyomány 316-ra vagy 317-re teszi, egyes történészek 336-ra. Apja katonai tribunus volt, a fiú az itáliai Ticinumban (ma Pavia) nőtt fel. Amikor rendelet hívta be a veteránok fiait, a saját apja jelentette fel, és tizenöt évesen láncra verve eskették fel.
A köpenymegosztás utáni éjszakán Márton álmában Krisztust látta a koldusnak adott köpenyfélben, és hallotta, amint az angyaloknak azt mondja, hogy ezzel a ruhával a még meg sem keresztelt Márton takarta be őt. Tizennyolc évesen keresztelkedett meg.
Wormsnál kérte a leszerelését, amikor Julianus caesar egy ütközet előtt ajándékpénzt osztott. Azt mondta, hogy ő Krisztus katonája („Christi ego miles sum”), és nem szabad harcolnia. Julianus gyávának nevezte, mire Márton felajánlotta, hogy másnap fegyvertelenül áll a csatasor elé, reggel azonban az ellenség követei békét kértek.
A hagyomány szerint a megtartott köpenyfél, latinul cappa, a frank királyok ereklyéje lett, csatába is vitték. Őrzőhelyét capellának, papját capellanusnak hívták, innen ered a kápolna és a káplán szó.
Tours püspöke és a későn érkezett libák
Később Poitiers mellett, Ligugében remetéskedett, a cellája körül kolostor szerveződött. A tours-iak 371-ben új püspököt kerestek, és egy Rusticius nevű polgár beteg feleségre hivatkozva csalta ki Mártont a cellájából. A választásra összehívott püspökök közül néhányan tiltakoztak, mert megvetendő külsejű, piszkos ruhájú, ápolatlan hajú embernek tartották. Közülük leginkább egy Defensor nevű ellenkezett.
A szertartáson az aznapi felolvasó nem jutott át a tömegen, ezért valaki felütötte a zsoltároskönyvet, és felolvasta az első verset, amelyre rábukkant. A 8. zsoltár egyik sora volt, amely latinul úgy végződik, hogy Isten elpusztítja az ellenséget és a védelmezőt, „inimicum et defensorem”. A védelmező latinul defensor, a tiltakozó püspököt pedig éppen Defensornak hívták. A nép felzúgott, a tiltakozók megszégyenültek.
Tours püspökeként halt meg Candes-ban, 397. november 8-án. Holttestét a tours-iak éjjel, csónakon vitték haza a Loire-on. Három nappal később, november 11-én temették el. A 6. század óta ez a nap az ünnepe, és a Magyar Katolikus Lexikon szerint ő volt az első, akit vértanúhalál nélkül, hitvallóként tiszteltek szentként.
Libáról Sulpicius egy szót sem ír. A történet, hogy Márton a püspökség elől lúdólba bújt, és a gágogás árulta el, Manfred Becker-Huberti német szokáskutató szerint csak a 16. századtól ismert. A lúd a 15. század végétől jelenik meg Márton ábrázolásain, az alpesi országokban. A liba és a Márton-napi fizetési határnap kapcsolata a legendánál régebbi.
Pannonhalmán 1320-ban az apátság szabadosai, vagyis valamilyen mentességet élvező népei, jelképes ajándékként tyúkot, libát, kenyeret és gabonát ajánlottak fel a kolostorban. Az erdélyi fejedelmek korában a jobbágyok Márton napján egy forintot és egy libát adtak a földesuruknak.
Szent Márton hegye és a pozsonyi koronázótemplom
Mártont az ország védőszentjeként (patronus regni) tisztelték, a nevét Kunszentmártontól Csíkszentmártonig településnevek sora őrzi. Géza fejedelem 996-ban telepített bencéseket a mai Pannonhalmára, a monostor Szent Márton nevét kapta, és évszázadokig szentmártonhegyi apátságnak hívták. István király 1001-re keltezett kiváltságlevele, amely későbbi, bővített másolatban maradt ránk, a Pannonia hegyén álló Szent Márton-monostornak szól. A király elmondja benne, hogy amikor a somogyi ispánság el akarta űzni apja székéről, Szent Mártonnak tett fogadalmat, és győzelme után Somogy tizedét a monostornak adta. A kutatás ezt a harcot általában Koppány lázadására vonatkoztatja.
Szombathelyen az ókori Savaria keleti temetőjének helyén áll a Szent Márton-templom. A hagyomány a szent szülőháza helyére teszi, a mellékkápolna bejárata fölött ez olvasható: HIC NATUS EST S. MARTINUS, vagyis itt született Szent Márton. II. Ferdinánd király a helyi Márton-tisztelet hírére örökre felmentette a várost a királyi adók alól, azzal a kikötéssel, hogy Márton ünnepén gondoskodjon a szegényekről.
A szent tiszteletére írt liturgikus és népi énekeket Kovács Andrea, Medgyesy S. Norbert és Rétfalvi Balázs gyűjtötte egybe az Énekek Szent Márton püspök tiszteletére című, 144 oldalas kötetben, kottával és magyarázatokkal. A mellékelt CD-n a legfontosabbak meg is hallgathatók.
A pozsonyi gótikus dómot 1452-ben a Legszentebb Megváltó és Szent Márton tiszteletére szentelték fel. Székesfehérvár török kézre kerülése után koronázótemplom lett, 1563 és 1830 között tizenegy magyar uralkodót koronáztak itt, Miksától V. Ferdinándig, köztük 1741-ben Mária Teréziát.
A barokk főoltárra Georg Raphael Donner az 1730-as évek közepén készítette el ólom-ón ötvözetből öntött lovas szoborcsoportját: Márton huszáregyenruhában hajol le a lováról a félmeztelen koldushoz. A templom gótikus visszaalakítása idején, 1866-ban a barokk szobrot kitették a keleti fal mellé, a szabad ég alá. Csak 1912. december 14-én került vissza a templomba, a déli mellékhajóba.
A dóm történetét mutatja be Jozef Haľko és Štefan Komorný fényképes kötete, a Dóm – A pozsonyi Szent Márton-székesegyház, amely 2016-ban jelent meg a Szülőföld Kiadónál, 352 oldalon.
Márton lúdja, Márton pohara
A középkorban Nyugat-Európa nagy részén Márton napja után negyvennapos böjt kezdődött, ebből lett később az advent. A böjt előtti utolsó ünnepen, Márton napján a Dunántúlon levágták Márton lúdját, és megkóstolták az újbort. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”, tartották, Zalalövőn pedig így: „aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik”. A papnak régebben minden libából járt egy darab, rendszerint a legkevesebb húst adó, a püspökfalat. A libatenyésztő asszonyok Márton napja körül misét mondattak, hogy jövőre is szerencséjük legyen, néhány idős asszony pedig szitába tett, vízzel leöntött parázs füstjével füstölte meg a tojónak szánt libákat.
A liba mellcsontjából jósoltak is: ha fehér és hosszú, havas lesz a tél, ha barna és rövid, sáros. A Somló vidékén az első havat várták erre a napra, és úgy mondták, ha Márton fehér lovon jön, enyhe lesz a tél, ha barnán, kemény. A Magyar Néprajzi Lexikon épp fordítva jegyezte fel, a havas Márton-napra kemény telet ígérve. A kalendáriumi regula úgy tartotta, hogy „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál”.
„A bornak szent Márton a bírája”, mondták, vagyis Márton napjára iható lesz az újbor. Csíkszentmártonban a patrónust Nagypoharú Szent Mártonnak, Szatymazon és Balástyán Borfujtó Szent Mártonnak hívták. Egerben a jól dolgozó mesterlegényre mondták, hogy megérdemli a Márton poharát. Aki a Márton-napi vacsorán poharat emel, annak mintát ad a Tinta Kiadó 2026-ban újra kiadott Felköszöntők és szónoklatok könyve. András István száz évvel ezelőtti gyűjteménye több mint 150 köszöntőt és beszédet közöl, külön fejezettel az ünnepekről.
Nyírfavessző és szentmártonrétes: a pásztorok napja
A Néprajzi Lexikon szerint Márton napja a 14. századi krónikákban határnapként szerepelt, a tisztújítás, a fizetés és a jobbágytartozás lerovásának napjaként. A jószág Márton napja táján került végleg istállóba, és főleg az ország nyugati részén a pásztorok is ezen a napon számoltak el a szolgálatukkal.
Nyugat-Magyarországon és Szlovákia egyes vidékein a kanász Márton napjának előestéjén Márton vesszejével, egy nyírfavesszővel járta a házakat. Ahány ága volt a gazdának átadott vesszőnek, annyi szaporulatot vártak az állatoktól, tavasszal pedig ezzel hajtották ki először a jószágot. A Vas megyei Vépen a kanász köszöntőjében az is elhangzott, hogy „Megjött Szent Márton püspök szolgája”, utána pedig mákos vagy túrós lepényt meg pénzt kapott. A szintén Vas megyei Gyöngyösfalun Márton-nap estéjén a kanász megkopogtatta az ablakot, és így köszöntött be:
Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van.
Gyöngyösfalui kanászköszöntő (Tátrai Zs. gyűjtése, 1966). Magyar néprajz VII., Akadémiai Kiadó, 1990
A pásztor járandósága vidékenként változott. Rábagyarmaton minden háztól szentmártonrétes, más néven mencinrétes, járt neki, és újévig is eltartott, mire mindenhonnan megkapta. Hosszúperesztegen a gazdasszony azért sütött ezen a napon rétest, hogy kinyújtsa vele Márton köpönyegét, és a szent irgalmából a család ne szűkölködjön. Göcsejben Márton hetében nem volt szabad mosni és szárogatni, mert attól marhavész lett volna.
Lámpások az utcán és a regénybeli Szentmárton
A lámpás felvonulás német nyelvterületről érkezett, nálunk főleg német nemzetiségű települések, iskolák és óvodák rendezik. Bátaszéken a települési értéktár szerint az óvoda akkori vezetője hozta el az 1990-es évek elején, miután Baján látta.
Egy Szentmárton nevű városkában játszódik Pataki Tamás 208 oldalas regénye, a Szent Márton gyermekei, amely 2026 őszén jelenik meg a Kárpátia Stúdiónál. Téli este meztelen férfit találnak a templom lépcsőjén, aki csak latinul beszél, és kardja van. Ahogy közeledik Márton napja, a plébános soha nem látott búcsúra készül, mások üzletet szimatolnak. A fülszöveg szatírát ígér arról, „hogyan lesz a hitből üzlet, a szentségből látványosság”. Az idegenben a Sulpicius-jelenet két alakja keveredik: meztelen, mint a koldus, és kardja van, mint a katonának.
Márton napja 2026-ban szerdára esik. Ha a régi Márton-énekeket is hallanád, tedd fel a libasült mellé az énekeskönyv CD-jét.