Kőhöz fagyott láb, zárt kávéház: karácsony a magyar irodalomban
· Magyar Menedék szerkesztőség
Móra Ferenc lába a templom kövéhez fagyott, Krúdy öreg ügynöke zárt kávéházat talált, Ady a nagy városból vágyott haza. Így írtak a karácsonyról a magyar írók, a szegény gyerek és a városi magányos ember ünnepéről.
Nyolcéves volt Móra Ferenc, harmadik elemis, amikor a kiskunfélegyházi öregtemplomban az oltár mellé karácsonyfát állítottak, és szegény gyereket kerestek, aki felköszönti. Őt elég rongyosnak találták, és csengett a hangja. A szentély márványkorlátjára állították, onnan szavalta el Fehér tanító versét: „Szép karácsony szép zöld fája, / Mondsza csak, honnan jövel?” Lejönni már nem tudott. Talpatlan csizmájában a lába odafagyott a kőhöz.
„Van egy téli Isten is”: a szegény gyerek karácsonya
Móra a Szép karácsony szép zöld fája című írásában a saját gyerekkorát meséli el. Mivel 1879 nyarán született, ez 1887 karácsonya volt. A szöveg a visszaemlékezéseit gyűjtő Daru utcától a Móra Ferenc utcáig kötetben is olvasható. Apja foltozó szűcslegény volt, anyja kenyérsütő asszony.
A rongyait a templomba menet a mogorva iskolaszolga takarta el a hétköznapi kabátjával, amelyben söpörni, fűteni és lámpát pucolni szokott, és amelynek az ujja jóval túlért a gyerek kezén. A zsúfolt templomban elöl álltak az úri rendek, mögöttük a subás, ködmönös kiskunok, és a viaszgyertyák szaga a mézes fokhagymáéval keveredett. A korlátról a város követe, Holló Lajos emelte le. A fagyott lábát Sor doktor, a szegények orvosa nyomogatta, akinek a fiú minden pénteken melegen vitte a kenyeret. Haza, a Daru utcába életében először úri hintón ment.
Az írás utolsó mondatában a lehúzott talpat még parázs sütögeti, és a kisfiúnak ekkor jut eszébe először, „hogy van egy téli Isten is, aki más, mint az az Isten, aki a nyarat mosolyogja”. Derűsebb Mikszáth Kálmán 1902-es írása, a Karácsonyi legendák, de ő is számon tartja, ki hogyan várja az ünnepet. A jómódú házaknál lehozzák a padlásról az ostyasütő vasat, a szegény zsellér gyereke pedig így türelmetlenkedik: „Mikor lesz az a nap, édesanyám, mikor úgy jóllakhatunk, hogy se feküdni, se állni, sem ülni nem tudunk?”
Jókai Mór elbeszélésében egy pesti csizmadia egyedül neveli kilenc gyerekét, mert a felesége a kilencedik után meghalt. A cím maga a kérdés: Melyiket a kilenc közül? Karácsony estéjén a csizmadia hazafelé megáll a cukorbabás, ezüstös báránykás asztaloknál, de nem vesz semmit. Kilencnek sok volna, egynek pedig azért nem, mert a többi irigykedne rá. Ajándékul egy éneket tanít meg nekik, a „Krisztus urunknak áldott születésén…” kezdetűt. Az emeleten, kilenc szobában egyedül élő gazdag úr előbb örökbe fogadna egy gyereket, aztán pénzt nyom a csizmadia markába, csak ne énekeljenek. A csizmadia egy darabig bírja, aztán visszaviszi a bankót, mert inkább énekel, amikor kedve tartja.
Juhász Gyula versében, a Betlehemes énekben a kisded apja „ács volt, dolgozó szegény”. Sokkal komorabb Tömörkény István 1902-es novellája, a Karácsony böjtjén, amely egy kaszárnyában játszódik. Minden századból a legénység egyharmada egy hétre hazamehet, az újoncok nem. Egy fiatal regruta ott marad, és reggelre holtan találják. „A lelke, az alighanem hazament mindjárt kilenc óra után a faluba” – írja róla Tömörkény.
Az én kedves kis falumban: Ady három karácsonya
Ady Endre első verseskötetében, az 1899-es debreceni Versekben van egy háromrészes Karácsony. Az első rész a falusi ünnepet festi meg, harangszóval, hálaénekkel, a templomba hosszú sorban induló ifjakkal és vénekkel, és újra meg újra visszatér ugyanahhoz a sorhoz: „Az én kedves kis falumban”. A második rész már a városból néz haza.
Bántja lelkem a nagy város / Durva zaja, / De jó volna ünnepelni / Odahaza.
Ady Endre: Karácsony, II. rész (Versek, Debrecen, 1899)
Kilenc évvel később másként szólt. Az Egy megíratlan naplóból című vers Érmindszenten, a szülőfalujában készült, első része 1908. december 25-i keltezésű: „Itt jött rám a Karácsony, / Rám, a kesely arcú pogányra”. A vers szerint a Karácsony azt hitte, hogy megtéríti és visszaingatja, a december 27-i rész mégis a „De nékem / Maradjon a háborúság” sorokkal zárul.
A gyerekkori karácsony azért nem tűnt el a verseiből. Az 1912-es A menekülő Élet kötetbe került a Kis, karácsonyi ének, amely így kezdődik: „Tegnap harangoztak, / Holnap harangoznak, / Holnapután az angyalok / Gyémánt-havat hoznak.” A zárójeles utolsó versszak szerint így dúdolgatott „Gyermek-hittel, bátran, / 1883 / Csúf karácsonyában”, vagyis hatévesen.
Zárva a kávéház: karácsony a nagyvárosban
Benedek bácsi, Krúdy Gyula öreg ügynöke vagy húsz éve minden este ugyanabba a kávéházba ül be. Az ügynök karácsonya (1908) azon az estén játszódik, amikor a kártyapartnere, Hug Hugó nem jön, mert a felesége nem engedi el hazulról. Karácsony este van, és erre az öreg nem is gondolt. A hajnal előtt soha be nem zárt kávéház bezár, a hirdetőoszlop szerint még az orfeum is zárva. Végül becsönget Hugékhoz, akiknél még sosem járt. A karácsonyfát megdicséri, aztán hozzáteszi, hogy „jó volna ezt a fát a sarokba állítani, mert az asztalon játszani fogunk”.
Kosztolányi Dezsőnél vidékről érkezik a vásárló. A gipszangyal hőse, Varjú Péter tanyai tanító az ünnepek előtt Budapestre utazik, hogy ajándékot vegyen a húgáéknak. A Rákóczi úton egy „behúzó” betuszkolja egy boltba, ahol huszonöt pengőért rásóznak egy imára kulcsolt kezű gipszangyalt, akkorát, mint egy tízéves kislány. Szenteste a rokonok fája alá állítja, és a gyári holmi mintha elsötétítené a gyertyák lobogását. A tanító zavartan annyit mond rá, hogy az a szép benne, hogy olyan édesen mosolyog.
Karácsonyi szám, karácsonyi könyv
A Pesti Napló 1926 karácsonyára írókat és festőket kért fel, hogy mutassák be az utcát, ahol laknak. Az összeállítás Az én uccám címmel, két oldalon jelent meg a december 25-i karácsonyi számban. Hét író, köztük Móricz Zsigmond, Babits Mihály és Krúdy Gyula írt arról az utcáról, ahol akkor lakott, és négy festő rajzolt hozzá, köztük Vaszary János és Kmetty János. Móricz a Fővám téri lakásából nézte a havas várost, és azt írta, hogy „az én uccám végre olyan szép lett, mint egy mesevároska”.
Angol párhuzamként Charles Dickens kínálkozik. A Karácsonyi ének 1843. december 19-én jelent meg, 1848-ig még négy karácsonyi könyv követte, később pedig az általa szerkesztett hetilapok, a Household Words és az All the Year Round karácsonyi különszámaiba írt, 1867-ig. Az öt karácsonyi könyvet az Európa Kiadó 2025-ben új fordításban, egy 448 oldalas kötetben adta ki Karácsonyi történetek címmel. A Karácsonyi ének mellett a Harangszó, a Házi tücsök, Az élet csatája és A szellem embere olvasható benne. A kiadó szerint ez az összeállítás 1958 óta nem volt magyarul egy kötetben olvasható.
Régi karácsonyok három Lazi-antológiában
A szegedi Lazi Kiadó több karácsonyi válogatást is gondozott. A 2025-ös, 224 oldalas Karácsonyi emlékek szerzői között ott van Fekete István, Illyés Gyula, Jankovics Marcell, Márai Sándor, Móricz Zsigmond és Mécs László. A fülszöveg a csengős betlehemesek járta falusi utcát idézi fel, és egy mondatot is kiemel, amely szerint karácsony éjszakáján „nem kell a jó Istennek virrasztania, mert ezen az éjszakán az emberek is jók”.
A 2026-os Karácsonyi álom többek között Déry Tibor, Fekete István, Gion Nándor, Márai Sándor és Sík Sándor elbeszéléseit gyűjti egybe. Fekete István és Márai Sándor mindkét kötetben szerepel. A kötet ajánlója a Betlehemben született gyermekről azt írja, hogy ilyenkor ott van minden szívben, „még abban is, amelyik fáj”. Aki már adventtől olvasna, annak A fenyők álma (2021, 224 oldal) való, benne többek között Ady, Mikszáth, Kosztolányi, Radnóti, Karinthy és Móricz advent idejéhez kötődő írásaival.
Karácsonyi versek: Mécs László, Weöres Sándor, Jankovich Ferenc
Mécs László, eredeti nevén Martoncsik József, 1895-ben született a ma Szlovákiához tartozó Hernádszentistvánban. Premontrei szerzetes lett, 1918-ban pappá szentelték, 1920 és 1929 között Nagykaposon, 1930-tól Királyhelmecen volt plébános. 1978-ban halt meg Pannonhalmán. Karácsonyi verseiből Hunyadi Csaba Zsolt állította össze a Karácsony a Kárpátok alján kötetet (Lazi, 2015, 136 oldal). A kiadó ismertetője szerint a válogatás a téli tájtól, „a tar ágak szaggatta ég” képétől az adventen át addig a pillanatig vezet, amikor „ez a szív Betlehem lesz”.
Weöres Sándor (1913–1989) Szombathelyen született, gyerekként a csöngei elemibe járt. A Köszöntlek, karácsony (Lazi, 2016, 142 oldal) a télhez, az ünnephez, a családhoz, a szeretethez és Istenhez kötődő verseiből válogat. A fülszöveg „karcos, fanyar” hangot ígér, amelyből néhol a keserűség sem hiányzik.
Végül egy másik szavaló gyerek. Jankovich Ferenc (1907–1971) verses könyve, A magyar gyermek karácsonyi képeskönyve 1932-ben jelent meg Székesfehérváron. A 2007-es, Győry Miklós képeivel illusztrált, 32 oldalas kiadás (antikvár példány) fülszövege szerint a költőt gyerekkorában Ducinak hívták, és egy karácsonyi ünnepségen vers közben belegurult az első sorban ülő Prohászka püspök ölébe.
A felnőtt Móra azt írta, hogy Fehér tanító versének első két sorát még akkor is el tudja mondani, ha majd odafönt a nagy vizsgán találkozik a tanító úrral. Ha kedvet kaptál, karácsony estéjén olvass fel egy régi elbeszélést hangosan, és figyeld, melyik mondat marad meg a hallgatóidban.