Fát hordott a kolozsvári bírónak: Mátyás király a mondában és a valóságban
· Magyar Menedék szerkesztőség
Egy 1575-ös krónika szerint álruhában fát hordott a kolozsvári bíró udvarába. A valódi Mátyás tizennégy évesen lett király, magas adókat szedett, zsoldossereget tartott, és Európa egyik leghíresebb könyvtárát gyűjtötte össze.
Kolozsváron egy idegen ült a mészárszéken, és lógatta a lábát, amikor rászólt a bíró poroszlója: „Jere te sima orró, hordj fát.” Az idegen megkérdezte, hány pénzt kap érte, a poroszló pedig a bottal felelt. Hordania kellett a hasábokat a bíró udvarába, és közben háromra veres krétával felírta a nevét. Mátyás király volt. A jelenetet Heltai Gáspár krónikája őrizte meg, amelyet 1575-ben ugyanitt, a király szülővárosában nyomtattak ki.
Mi történt a kolozsvári bíró udvarában?
Heltai elbeszélésében a király néhány nap múlva magához hívatta a bírót és a tanácsot, és megkérdezte, nyomorgatja-e valaki a város szegényeit. A bíró azt felelte, hogy semmi bajuk. Mátyás drabantjai átkutatták a bíró új farakását, és a három megjelölt hasábból kettőt meg is találtak. A király a poroszlóhoz fordult, és megkérdezte tőle: „Nézzed az orromat, ha sima?” A bírót harmadnapra lefejeztette, a poroszlónak levágatta a jobb kezét, és felakasztatta.
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a mesét Heltai krónikájából ismerjük. A 19. században Benedek Elek és Tóth Béla is feldolgozta, a szájhagyományba kalendáriumok és iskoláskönyvek révén jutott, más nyelvű változata nem ismert. Benedek Elek átirata, A kolozsvári bíró, a Lazi Kiadó 2020-as mesegyűjteményébe, a Mesék Mátyás királyról kötetbe is bekerült. A 126 oldalas könyvben Jókai, Mikszáth, Móra és Tóth Béla Mátyás-történetei mellett népmesék is vannak, Csala Károly rajzaival.
A krónikás is forrásból dolgozott. A krónika címlapja szerint „az Bonfinius Antalnak nagy könyvéből” hozta rendbe, vagyis főként annak az Antonio Bonfininek a latin nyelvű magyar történetéből, akit Mátyás 1486 őszén vett fel az udvarába. Heltainál olvasható az is, hogy Bécs ostromakor a király a hátán vitte a vajat és a tojást a bécsi vásárra, egy hadjáratban pedig török ruhában árpát árult a szultán sátra közelében. Az álruháról ezt írja:
Igen okossággal vigyázó ember is vala Mátyás király. És mikoron valakit vádolnak vala előtte, avagy hogy a kémek valami hírt hoznak vala néki, nem mindenkor hiszi vala beszédeket. Hanem paraszt slejt ruhába öltezvén, őmaga másodmagával kiorozkodik vala udvarából, és mindeneket őmaga akara szömével meglátni. Budán a kapások közé állott, és úgy akarta meghallani, mit szól a község felőle, és minémű ítéltet teszen az ő királyi birodalma felől.
Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak viselt dolgairól (1575, mai átírásban)
Kőleves és cinkotai kántor: honnan jöttek a mondák?
A Néprajzi Lexikon emlékeztet rá, hogy Benczédi Székely István 16. századi Világkrónikájában már megírta, hogy Mátyásról több trufa, vagyis tréfás történet jár közszájon, Tóth Béla pedig 1898-ban A magyar anekdotakincs lapjain nyolcvan változatot közölt. A Kőleves, A nagy tök és a négy ökör, valamint A cinkotai kántor nemzetközi mesetípus, mindhárom ott van a Mesék Mátyás királyról kötetben, Móra, illetve Jókai feldolgozásában.
Hasonló történeteket a németek Nagy Frigyesről, a csehek II. Józsefről, a franciák IV. Henrikről, a románok Nagy István moldvai fejedelemről mondanak. Az álruhában tudakozódó, aztán igazságot tevő uralkodó régi vándormotívum, Kubinyi András szerint Magyarországon először valószínűleg Nagy Lajos alakjához kötődött. A jelek szerint Mátyás maga is terjesztette az igazságos király képét. Galeotto Marzio humanista a király bölcs és tréfás mondásairól írt könyvében olykor vándoranekdotákat is Mátyáshoz kapcsolt.
Tizennégy évesen a trónon: 1458 januárja
Az 1443. február 23-án született Mátyás uralkodása prágai fogságból indult. Bátyját, Hunyadi Lászlót 1457. március 16-án kivégezték, őt magát V. László király előbb Bécsbe, majd Prágába vitette. A tizenhét éves V. László novemberben váratlanul meghalt. 1458. január 24-én a Duna jegén összegyűlt tömeg királlyá kiáltotta ki Hunyadi János fiát, aki ekkor Podjebrád György cseh kormányzó őrizetében volt. Nagybátyját, Szilágyi Mihályt öt évre kormányzónak választották.
Mátyás február 14-én ért Budára, Esztergomnál kelt át a repedező jégen, és kilenc nappal később lett tizenöt éves. Kezdettől maga intézkedett, a kormányzó nagybácsi már 1458 nyarán összeesküdött ellene. Megkoronázni csak 1464. március 29-én lehetett Székesfehérváron, mert a Szent Korona III. Frigyes császárnál volt, és vissza kellett vásárolni.
Benkő László négykötetes regénye (Lazi, 2025-ös kiadás) végigköveti ezt a pályát. Az első kötet, a 440 oldalas Mátyás király I. – Isten választottja a születéstől a trónra lépésig tart, Hunyadi János győzelmeivel és Mátyás első szerelmével. A további kötetek címe A vaskezű, A legyőzhetetlen és A dicsőséges.
Amit a nép fizetett: adó és zsoldossereg
Az igazságos király népe sokat fizetett. Az 1467-es törvény átnevezte a régi adókat: a kamara hasznából a királyi kincstár adója, a harmincadból koronavám lett, így a korábban adott mentességek érvényüket vesztették. Az adóteher a korábbi hat-hétszeresére nőtt, Mátyás 43 alkalommal vetett ki rendkívüli adót, és a terhek legalább 85 százalékát a parasztság viselte. Erdélyben még 1467-ben lázadás tört ki, a király leverte. Az 1479-ben írt Dubnici krónika szerint özvegyek és árvák átkozták a királyt az adók miatt.
A pénzből zsoldossereg lett, magját a felvidéki cseh zsoldosok adták. Uralkodása második felében a végvárak őrségén kívül 9000–15 000 katonát tartott állandóan fegyverben. 1485. június 1-jén bevonult Bécsbe, 1487. augusztus 17-én Bécsújhelybe, ahol a seregszemlén, alkalmi csapatokkal együtt, 20 000 lovas és 8000 gyalogos sorakozott fel. A „fekete sereg” név csak Mátyás halála után jelent meg, a legelfogadottabb nézet szerint utolsó parancsnoka, a „fekete Haugwitz” néven ismert cseh kapitány nevéből.
Kinizsi Pál, akinek a nevét 1467-ben említik először, 1479. október 13-án Báthory István erdélyi vajdával Kenyérmezőnél verte meg a török sereget. Bonfini úgy tudta, hogy a győzelmi mulatságon egy török holttestet a fogával kapott fel, és azzal táncolt. Ugyancsak Benkő László írta a 2024-ben megjelent, 568 oldalas Kinizsi – Mátyás király hadvezére című regényt. A fülszöveg a legenda bővebb változatát idézi: két halott török lóg Kinizsi hóna alatt, egy harmadik a foga között, és szóba kerül a malomkövön felszolgált ital is. Pálosfalvi Tamás történész szerint a molnárlegény Kinizsi is legenda, a valódi Kinizsi Abaúj megyei, szegény kisnemesi családból származott.
Egy nápolyi királylány és a budai könyvtár
1474 októberében, a boroszlói táborozás idején jött a hír, hogy I. Ferdinánd nápolyi király hozzáadja a lányát, és Mátyás egy órán át harangoztatott az ostromlott városban. Aragóniai Beatrix 1476. december 10-én Székesfehérváron találkozott először a királlyal, 12-én megkoronázták, 22-én megtartották az esküvőt. Heltai egy fejezetcímben foglalta össze a magyarok sérelmét: „Egy olasz menyecske megváltoztatja az hatalmas királyt.” Szerinte a királyné ritkán engedte, hogy a király kihallgatást adjon a panaszosoknak, és ő vezette be, hogy mindenki írásban adja be a kérését.
Visegrádon Mátyás 1476 és 1484 között újíttatta fel a palotát. A Herkules-kút, a Múzsák-kútja és a díszudvar loggiája az itáliai reneszánsz első emlékei az Alpokon túl. Romjait 1934 óta tárják fel. Budán ugyanezekben az években két új szárny és függőkert épült, Chimenti Camicia és Giovanni Dalmata irányításával.
A budai palotában Heltai szerint a király „librariát avagy könyvtartó házat” is építtetett, latin és görög könyvekkel. A gyűjtés az 1460-as években indult, firenzei műhelyek is dolgoztak a királynak. Halálakor a becslések szerint mintegy 2500 kódex lehetett a gyűjteményben, Buda 1526-os kifosztása után a legtöbb Konstantinápolyba került. Ma 216 korvinát ismerünk, ebből 53 van Magyarországon, a gyűjtemény 2005 óta szerepel az UNESCO A világ emlékezete listáján.
A szétszóródott kódexeket Csapodi Csaba és Csapodiné Gárdonyi Klára vették számba a Corvina Kiadó Bibliotheca Corviniana kötetében. Az 1981-es, 332 oldalas kiadás antikvár példánya a könyvtár történetét és a fennmaradt hiteles korvinák leírását közli, színes táblákkal, a fülszöveg pedig harmincegy helyet sorol fel Bécstől New Yorkon át Zágrábig, ahol 1981-ben korvinát őriztek.
Mátyás olvasott is. 1471-ben levélben köszönte meg Pomponius Laetusnak Silius Italicus eposzának nyomtatott példányát, és azt írta, hogy a háborúk közepette is szakít időt az olvasásra. Szörényi László Harmóniára teremtve című tanulmánykötetében (Lucidus, 2009, 152 oldal) külön fejezet viseli a Mátyás király és Silius Italicus címet, mellette Janus Pannoniusról, Bonfiniről és Heltairól szóló írások állnak.
Meghalt Mátyás király, oda az igazság
1490. április 4-én, virágvasárnap Mátyás Bécsben rosszul lett, és két nap szenvedés után, április 6-án meghalt, 47 évesen. Rögtön szóbeszéd kelt arról, hogy Beatrix mérgezte meg. Jókai Mór is gyanúsnak tartotta a fügét, amelyet a királyné nyújtott neki. Korányi Frigyes orvosprofesszor 1890-ben Bonfini leírása alapján gutaütést állapított meg. A királyt Székesfehérváron temették el, a zsold nélkül maradt fekete sereg maradékát pedig 1492-ben Kinizsi szórta szét.
A siratás is azonnal megkezdődött. A Néhai való jó Mátyás királ kezdetű verset még a halál évében jegyezte le ismeretlen szerző, a Gyöngyösi-kódex őrizte meg, és a Néprajzi Lexikon szerint a szegények gyámolítójaként siratja a királyt. Utódát, II. Ulászlót azután választották királlyá, hogy megígérte, eltörli Mátyás újításait, elsősorban a rendkívüli adót. A „Meghalt Mátyás király, oda az igazság” mondás valamilyen formában már röviddel a király halála után közszájon forgott, Jókai pedig „a később századokra fennmaradt közmondás” néven idézte.
Döme Zsuzsa a Szülőföld Kiadónál 2019-ben megjelent Mátyás mindörökké humoros, egymásba kapcsolódó novelláiban viszi tovább ezt a hagyományt: a király a halála után is visszajár az országba, és ott segít, ahol baj van. Adventi estéken jó felolvasnivaló, akárcsak a Mátyás-mesék kötetének sok története. Ha pedig a monda mögötti királyra is kíváncsi vagy, vedd mellé Benkő László regényét és a korvinák történetét.