Rudolf Steiner és az antropozófia: Murakirálytól a dornachi Goetheanumig
· Magyar Menedék szerkesztőség
Magyar földön, a Muraközben született, Goethe írásainak gondozójaként lett ismert, aztán megalapította az antropozófiát. Rudolf Steiner élete, tanításának fő gondolatai, a Waldorf-iskola születése és a könyvei, amelyek magyarul is olvashatók.
1922 szilveszterén, egy esti előadás után tűz ütött ki a Bázel melletti Dornachban álló Goetheanumban. A kettős kupolás faépületet 1913 óta nagyrészt önkéntesek emelték, reggelre csak a betonalapja maradt meg. A tervező, Rudolf Steiner ekkor hatvanegy éves volt. 1923 folyamán új, betonból öntött épületet tervezett a helyére. Magyar földön, a Muraközben született, egy vasúti távírász fiaként.
Murakirálytól Bécsújhelyig
A legtöbb kézikönyv szerint 1861. február 27-én született Murakirályon (horvátul Donji Kraljevec), amely akkor a Magyar Királysághoz tartozott. Önéletrajzi feljegyzéseiben egyszer 25-ét, kétszer 27-ét adta meg. Apja, Johann Steiner a Déli Vasút távírásza volt, és a család útját az ő áthelyezései szabták meg. Mödling után Pottschach következett, ahol állomásfőnök lett.
1869-ben a Lajta magyar oldalára, Lajtaszentmiklósra (Neudörfl) költöztek. A német nyelvű faluban a fiú a történelemórán előbb a magyar, csak utána a német és a Habsburg történelmet tanulta. Innen járt be a bécsújhelyi reáliskolába, ahol 1879. július 5-én kitüntetéssel érettségizett.
A család állomásait és a bécsi évek helyszíneit járja végig Wolfgang Zumdick útikalauza, a Rudolf Steiner Bécsben (ABG, 2020, 98 oldal). A szerző filozófus, a Steiner-összkiadás egyik társkiadója. A fülszöveg maga írja, hogy helyesebb volna a „Rudolf Steiner Alsó-Ausztriában” cím, hiszen a gyerekkor helyszínei is benne vannak. A magyar olvasónak azért is érdekes, mert egyik helyszín sincs 90 kilométernél messzebb a határtól.
Goethe gondozójából filozófus: Bécs és Weimar
Ösztöndíjjal került 1879 októberében a bécsi Műszaki Főiskolára, ahol fő tárgya a matematika volt. Itt lett szellemi mentora Karl Julius Schröer germanista, aki 1882-ben Joseph Kürschnernek ajánlotta. Kürschner nagy Goethe-kiadásában a huszonegy éves diák kapta meg a természettudományos írások gondozását. A főiskolát 1883-ban vizsga nélkül hagyta ott.
Törzshelye a Michaelerplatzon álló Café Griensteidl lett, itt írta első könyvét is, amely 1886-ban jelent meg Goethe világszemléletének ismeretelméletéről. 1884-től a Specht család házitanítója volt. A legkisebb fiú, Otto vízfejűsége miatt lassabban fejlődött. Steiner két év munkával odáig segítette, hogy követni tudta a korosztálya tananyagát. Otto Specht később orvos lett, az esetet pedig a Waldorf-pedagógia egyik előképeként tartják számon.
Magyarországon 1889-ben kétszer is megfordult. Nyáron Budapestre utazott, önéletrajzában később Deák Ferenc szobráról is írt. Karácsonykor ifjúkori barátja, Moritz Zitter hívására Nagyszebenbe ment, és december 29-én előadást tartott a nőről Goethe világnézetének fényében.
1890 őszén Weimarba költözött, és a Goethe- és Schiller-archívumban havi 180 márkáért dolgozott a nagy weimari Goethe-kiadáson. 1891-ben Rostockban szerzett filozófiai doktorátust Fichte ismeretelméletéről. 1893. november 14-én Berlinben, ezer példányban jelent meg A szabadság filozófiája. A könyvben a saját gondolkodás tapasztalatából indult ki. Szerinte csak egy világ van, a megismerésnek nincsenek elvi határai, és amit sem észlelni, sem elgondolni nem lehet, az indokolatlan feltevés.
Csaknem három évtizeddel később is erre a könyvre hivatkozott. Walter Johannes Stein 1922 novemberében megkérdezte tőle, mi marad meg a műveiből ezer év múlva. A Lazi 2025-ös, 208 oldalas kiadásának fülszövege így adja vissza a választ:
Csak A szabadság filozófiája fog fennmaradni. De abban minden benne van. Ha valaki az ott ábrázolt szabadságot megvalósítja, akkor megtalálja az antropozófia egész tartalmát.
A szabadság filozófiája (Lazi, 2025) fülszövegéből
Berlin és a teozófusok
Weimarból 1897-ben Berlinbe költözött, irodalmi lapot szerkesztett, 1899-től pedig a Liebknecht alapította munkásképző iskolában tanított történelmet és irodalmat. 1900 őszén Brockdorff gróf teozófiai könyvtárában tartott előadást Nietzsche emlékére, és hamarosan a teozófusok adták a legfontosabb közönségét. 1902 októberében a Teozófiai Társaság német szekciójának főtitkára lett, és tíz év alatt százharmincról három-négyezerre nőtt a tagság.
Budapesten 1906 és 1909 között évente tartott előadásokat. Élete során összesen több mint hatezer előadást tartott, sokukat gyorsírók jegyezték le. Ezeket a jegyzeteket néhány kivétellel nem ő maga adta ki, többségük csak a halála után jelent meg könyv alakban.
1907-ből valók Az emberiség fejlődése és Krisztus megismerése előadásai: tizennégy kasseli előadás a teozófiáról és a rózsakeresztesekről, valamint nyolc bázeli János evangéliumáról. Az ABG 2017-es, 240 oldalas kötetének fülszövege szerint a János-előadások azt is magyarázzák, ki volt Steiner szerint Krisztus. A régebbi teozófusok Jézust a magasan fejlett mesterek egyikének tartották, ő viszont Krisztus egyszeri szerepét hangsúlyozta.
Steiner és a Teozófiai Társaság vezetői között egyre élesebb viták támadtak. Amikor 1911-ben egyes vezetők a tizenhat éves Dzsiddu Krisnamúrtit az eljövendő világtanítónak hirdették, Steiner ezt elutasította. 1912 végén Kölnben megalakult az Antropozófiai Társaság, és a német szekció tagjainak többsége átlépett.
Mit tanított Steiner?
Az antropozófia neve két görög szóból, az ember és a bölcsesség szavából áll, jelentése „az ember bölcsessége”. Steiner 1910-től használta ezt a nevet, a szellemtudomány mellett. Szerinte az érzékekkel felfogható világ mellett lelki és szellemi világ is létezik, ugyanolyan valóságosan, és minden emberben megvannak a képességek, amelyek kifejlesztésével megismerhető. A megismerés magasabb fokait imaginációnak, inspirációnak és intuíciónak nevezte. Tanítása szerint az ember ismételt földi életeken át fejlődik, és a sors, a karma a korábbi életek tetteit egyenlíti ki.
Ennek a belső fejlődésnek az útját írja le az 1904–1905-ben folytatásokban megjelent A magasabb világok megismerésének útja. Magyarul már 1941-ben kiadták, a Lazi 2025-ös kiadása 184 oldalas. A szerző maga így írt róla: „A könyvben foglaltak igaz voltát úgy próbálhatjuk ki legjobban, ha saját magunkban váltjuk őket valóra.”
A vele párhuzamosan indított cikksorozat, Az Akasha krónikából, 1904 és 1908 között jelent meg. Steiner azt állította, hogy a múlt eseményei egy szellemi feljegyzésben őrződnek meg, és ezt a múltba visszatekintő tisztánlátással olvasni tudja. Atlantiszról és Lemúriáról mint elsüllyedt földrészekről ír, és arról, hogy szerinte hogyan sűrűsödött a szellem anyaggá, és hogyan alakult ki a mai logikus gondolkodás. Forrásait nem nevezte meg, mondván, okkultistaként hallgatnia kell róluk. A Lazi 2026-os kiadásának fülszövege is kimondja, hogy a könyv nem régészeti leletekre vagy ősi dokumentumokra épít.
A teljes rendszert 1910-ben foglalta egy kötetbe (Die Geheimwissenschaft im Umriss). A Lazi 2026-os, 304 oldalas kötete, A szellemtudomány körvonalai, a fülszöveg szerint a világ és az ember keletkezéséről, a reinkarnációról, a karmáról, a földi élet céljáról és a szellemi lények hierarchiájáról szól.
Dornach, a Waldorf-iskola és Koberwitz
Dornachban 1913-ban kezdték építeni a Goetheanumot, a társaság központját, és Steiner élete végéig ott élt. 1917-től a társadalom átalakításáról is írt. Úgy vélte, hogy a politika, a gazdaság és a szellemi élet viszonylag független működése egészségesebb társadalomhoz vezetne. 1919 februárjában és márciusában Zürichben hat előadást tartott erről, ezeket gyűjti egybe A társadalmi kérdés (ABG, 2017, 172 oldal), amelynek fülszövegére egy mondata került: „A társadalmi kérdés megoldása a jövő királyi művészete.”
Ugyanebben az évben, szeptember 7-én nyílt meg Stuttgartban az első Waldorf-iskola, a Waldorf Astoria cigarettagyár vezetője, Emil Molt támogatásával, elsősorban a gyári munkások gyermekeinek. Magyarországon 1926 szeptemberében indult az első, Budán, a Kis-Svábhegyen, Nagy Emilné dr. Göllner Mária kezdeményezésére és Klebelsberg Kuno engedélyével. 1933-ban zárt be, amikor Hitler hatalomra jutása után a német tanárokat hazahívták.
A mezőgazdaságról 1924 júniusában tartott előadásokat Koberwitzban, Breslau (ma Wrocław) mellett, Carl von Keyserlingk gróf meghívására; ezekre épül a biodinamikus gazdálkodás. Ita Wegman orvosnővel az antropozófiai orvoslást alapozta meg; Wegman 1921-ben nyitotta meg Arlesheimben az első ilyen klinikát. Steiner nevéhez fűződik az euritmia mozgásművészete is.
1923 karácsonyán újjáalapította a társaságot, és ő lett az elnöke. 1924 elején kilenc előadásban foglalta össze tanítását. Az ABG 2018-ban adta ki őket Az antropozófia összefoglalása huszonegy év távlatából címmel, 142 oldalon. A kiadó ajánlója szerint a nyilvános előadásokon korábban ismeretterjesztő módon beszélt ezekről a témákról, most „akadémiai szinten”.
1925. március 30-án, hatvannégy évesen halt meg Dornachban. A második Goetheanumot, a látszóbeton építészet egyik úttörő épületét, 1928-ban fejezték be. Steiner organikus építészete Makovecz Imrére is erősen hatott.
Vitatott örökség
Steiner szellemi kutatását a tudományos világ áltudománynak tekinti, az antropozófiai orvoslás készítményeit pedig az orvosi közösség hatástalannak tartja. Bírálják a fajokról és a zsidóságról tett kijelentéseit is. 2007-ben a kiskorúakra veszélyes médiumokat vizsgáló német szövetségi hivatal két, 1908-as és 1910-es előadássorozatát részben faji gyűlöletre uszítónak, illetve fajilag megkülönböztetőnek ítélte, indexre azonban nem tette őket, mert a kiadó kommentárt ígért hozzájuk. A holland antropozófiai társaság megbízásából dolgozó bizottság a mintegy 89 000 oldalnyi életműben tizenhat részt minősített diszkriminatívnak, további részeket enyhébb kategóriákba sorolt. Steiner emberképét ugyanakkor az emberi individualitások egyenértékűségén alapulónak ítélte.
Magyarul már 1908-ban megjelent egy előadássorozata, Szilágyi Jenőné fordításában. Ha a gondolkodó érdekel, A szabadság filozófiájával érdemes kezdened, hiszen Steiner szerint abban „minden benne van”; ha az élete, Zumdick kis könyvével bejárhatod a gyerekkora helyszíneit, nem messze a határtól.