Vérszerződés, fehér ló, Verecke: a honfoglalás mondái és forrásai
· Magyar Menedék szerkesztőség
Anonymus vérszerződése, a fehér ló mondája és a Vereckei-hágó a magyar emlékezet része. Mit mondanak a krónikák, és mit a 9–10. századi források a 895 körüli honfoglalásról, Etelközről, Árpádról és Kurszánról?
1896. július 20-án emlékoszlopot avattak a Vereckei-hágón, 841 méter magasan, ahol a hagyomány szerint Árpád népe átkelt a Kárpátokon. Hatvan év sem telt el, és már nem állt: a táblákat leverték, az oszlopot szétbontották, a felső része később a galíciai Tuholkán szovjet hősi emlékmű lett. 2015 októberében, restaurálva, Ópusztaszeren állították fel újra. Az oszlop a krónikák hagyományát őrzi, és ez a hagyomány sok ponton eltér attól, amit a 9–10. század forrásaiból kiolvashatunk.
Anonymus és a hét vezér esküje
Az első ismert mű, amelynek a honfoglalás a fő témája, mintegy háromszáz évvel az események után készült. Szerzője magát P. mesternek és Béla király jegyzőjének nevezte, a kutatás többnyire III. Béla jegyzőjét látja benne. Latin nyelvű műve, a Gesta Hungarorum 1200 körül keletkezett. Eszerint a hét fejedelmi személy, akiket a geszta hétmagyarnak nevez, 884-ben indult el Szkítiából nyugat felé.
Anonymus leírásában indulás előtt vezérré választották Álmost, és pogány szokás szerint vérüket egy edénybe csorgatták. Az esküt öt pontban adja meg. A vezér mindig Álmos nemzetségéből való legyen; amit közösen szereznek, abból mindenkinek része legyen; a választók és fiaik ne szoruljanak ki a vezér tanácsából; a hűtlen vére omoljon; az eskü megszegőjét örök átok sújtsa. A hét név nála Álmos, Előd, Kend (a köztudatban Kond), Ond, Tas, Huba és Tétény; Kézai Simon és a Képes krónika már más névsort közöl.
Több történész úgy véli, hogy Anonymus a pontokat részben a saját kora, az Aranybulla előtti évtizedek nemesi igényeihez igazította. Ferdinandy Mihály (1912–1993) történész, aki 1947-től Argentínában, majd Puerto Ricóban tanított, külön tanulmányt írt az etelközi vérszövetségről. Ez és a honfoglalók művészetének korai Árpád-kori nyomairól szóló írása is benne van A magyar honfoglalás mítoszai című kötetben, amely folyóiratokban megjelent tanulmányait gyűjti egybe.
Munkács, Szerencse, Szer: nevek, amelyekből történet lett
A hágót Anonymus nem nevezi meg. Nála a magyarok a Havas-erdőn át érkeznek a hungi részekre, és az első elfoglalt helyet Munkácsnak nevezik el, mert sok munkával jutottak el oda. Szerencse nevét a szerelmes szóból magyarázza, Tarcal hegye szerinte arról a vitézről kapta a nevét, aki elsőként vágtatott fel a csúcsára. A Szer nevet, a későbbi Pusztaszerét azzal magyarázza, hogy ott ejtették meg az ország dolgainak szerét, a hungárus nevet pedig a Hung váránál töltött hosszú időből vezeti le.
Ugyanígy kaptak nevet az ellenfelek. Györffy György szerint a szerző helynevekből fabulált vezéreket; ilyen lehet a Nyitra melletti hegy nevét viselő nyitrai vezér, Zobor is. Zalánt, Gelut és Mén-Marótot a korabeli német és bizánci krónikák nem ismerik. Anonymus a saját korának, a 12–13. századnak a népeit és viszonyait vetítette vissza a honfoglalás idejére, ezért a geszta többet árul el a szerző koráról, mint a 9. század végéről.
Az irodalom viszont éppen ezekből az alakokból merített. Vörösmarty Mihály 1825-ben megjelent eposzában, a Zalán futásában, Alpár síkján búsong Zalán, a hírnökök pedig Gelóval, Méni Maróttal és Zoborral vívott harcokról hoznak hírt. A hőskölteményt ez a négy sor nyitja:
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? / Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző / Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a / Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Vörösmarty Mihály: Zalán futása, Első ének (1825)
A fehér ló mondája és a régi jogszokás
A legteljesebb változatot a 14. századi Képes krónika őrizte meg. Árpád előbb Kund fiát, Kusidot küldi kémlelni a Duna mellé, majd a morva fejedelemnek, Szvatopluknak fehér lovat küld aranyos nyereggel és kötőfékkel, viszonzásul pedig földet, füvet és vizet kér. Szvatopluk azt hiszi, földművesek érkeznek, és szívesen rááll. Később Árpád a megvett föld urának tekinti magát, a fejedelem csatát veszít, és menekülés közben a Dunába fullad. Anonymusnál Zalán kapja a tizenkét fehér lovat, ő pedig egy nyaláb füvet küld Alpár homokjáról és egy korsó dunai vizet.
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a monda régi jogszokás emlékét őrzi, a jelképes földvásárlás szerződés értékű szertartását. Hérodotosz a perzsáknál írt le hasonló gyakorlatot. A háttérben az a hiedelem állt, hogy a kihordott föld vagy por a tájat ellenséges erők hatalmába adja; a csuvasok, votjákok és mordvinok körében még a 20. században is élt a hit a lopott föld termékenyítő erejében.
A történeti alap bizonytalan. Szvatopluk 894-ben meghalt, mielőtt Árpád népe a Kárpát-medencébe érkezett, így a monda inkább a vele abban az évben kötött szövetség emlékét őrizheti. Györffy György felvetése szerint Kusid neve Kurszán nevének ferdítése lehet, hiszen a krónika Kund fiának mondja, Anonymusnál pedig éppen Kend, azaz Kund vezér fia Kurszán.
Sok régi magyar mondát Lengyel Dénes (1910–1987) írt újra az 1972-ben megjelent Régi magyar mondák lapjain, köztük a fehér lóét is. Benedek Elek unokája volt. A Móra 2025-ös Királyok kora című kötete az ő mondáiból válogat ki hetvenhetet a honfoglalástól Mátyás király koráig, gyerekeknek szánt formában, Czuczor Eszter illusztrációival.
Etelköztől Pozsonyig: mit mondanak a kortárs források?
Az Etelköz név egyetlen forrása VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár 948 és 952 között írt munkája, A birodalom kormányzásáról. Nála többféle betűzéssel, például Atelkouzou alakban áll; a mai formát a magyar történetírás Budai Ézsaiás 1811-es munkája nyomán használja.
A fordulat 894-ben jött, amikor Simeon bolgár cár megtámadta a Bizánci Birodalmat. Bölcs Leó császár követe, Nikétasz Szklérosz szövetséget kötött Árpáddal és Kurszánnal, és bizánci hajók vitték át a magyar harcosokat az Al-Dunán. Simeon erre a besenyőkkel szövetkezett, akik a harcosok távollétében feldúlták a magyar szállásokat. A túlélők a Kárpátokon át kerestek új hazát. A 14. századi krónikák szerint sasok kergették át őket a hegyeken. A kutatók egy része a besenyő nevet az ómagyar bese (sas) szóval kapcsolja össze, és a sasokban a besenyő támadás emlékét látja.
A megtelepedés 895 körül kezdődött, és nem egy év alatt zajlott le. 899-ben a magyar sereg Itáliába vonult, Theotmár salzburgi érsek egy levele szerint Arnulf császár biztatására, és szeptember 24-én a Brenta folyónál legyőzte Berengár király hadát. Arnulf halála után a hazatérő csapatok a Dunántúlt is birtokba vették. 907. július 4-én Pozsonynál a bajor sereg szenvedett vereséget, elesett Luitpold bajor őrgróf és Theotmár érsek is.
A beköltözés menetéről a kutatók ma sem értenek egyet. Szőke Béla Miklós úgy látja, hogy a folyamat évtizedekig tartott, és 895/896 inkább a végpontja volt. László Gyula kettős honfoglalás-elméletét, amely szerint az ősök egy része már 670 körül megérkezett, a legtöbb történész nem fogadja el.
Hóman Bálint (1885–1951) középkortörténész 1923-ban megjelent összefoglalása, A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése, az Attraktor 2013-as kiadásában olvasható újra. Fejezetei a törzsek társadalmi szervezetét, a települési elveket és a megszállás menetét tárgyalják. Hóman később vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, részt vett a zsidótörvények előkészítésében, és ma a két világháború közötti korszak egyik legvitatottabb személyiségeként tartják számon.
Verecke: hágó és hagyomány
A Vereckei-hágó a Latorca és az Opir völgye között fekszik, ma Ukrajnában. A honfoglalók útját a geszta nyomán kötötte hozzá a köztudat, a pontos útvonal azonban vitatott. Anonymus és Kézai az északkeleti hágókon vezetik át a magyarokat, a Képes krónika erdélyi érkezésről ír. Ady Endre a Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetű versében így írt: „Verecke híres útján jöttem én”.
A hágó közelében áll Matl Péter munkácsi szobrász honfoglalási emlékműve, amelyet 2008-ban avattak fel. Hét kőtömbje a hét törzset jelképezi, a tömbök közti nyílásban álló oltárkő a vérszerződésre utal.
Kovács Sándor 2015-ig tíz könyvet írt Kárpátaljáról. A Verecke – A honfoglalás kapuja a Borzsa és a Latorca völgyét mutatja be. Szerepel benne Dolha, ahol 1703 júniusában a kurucok a Rákóczi-szabadságharc első vereségét szenvedték el, és az emlékoszlop ópusztaszeri újraavatása is. A kötetet színes térképek és több mint kétszáz fénykép kíséri.
Árpád és Kurszán: két fejedelem a honfoglaláskor?
A honfoglalás előtti időkről Ibn Ruszta és Gardízi muszlim szerzők azt írják, hogy a magyarok főnökének kende a címe, a valódi hatalom azonban a gyuláé, háborúban és védekezésben az ő parancsát követik. A 948 körül Bizáncban járt, Bulcsú harka vezette magyar küldöttségtől Konstantin úgy hallotta, hogy Árpádot a kazár kagán kezdeményezésére, kazár szokás szerint pajzsra emelve választották fejedelemmé, és hogy előtte a magyaroknak más fejedelmük nem volt.
A forrásokból nem dönthető el, hogy a kettős rend a honfoglaláskor is élt-e. Györffy György olvasatában Árpád volt a gyula, Kurszán a szakrális kende, és Kurszán halála után Árpád vette át a rangját is; Kristó Gyula szerint fordítva, Árpád viselte a kende címet. Kurszánt 904-ben a bajorok békekötés ürügyén lakomára hívták, és orvul megölték. A Szent Gallen-i évkönyv hosszabb változata ezt 902-re teszi.
Árpád halálát Anonymus 907-re teszi. Úgy tudja, hogy egy kis patak forrása fölött temették el, ahol a magyarok megtérése után Szűz Mária-templom épült, amelyet fehérnek hívtak. A templomot sokan keresték, Árpád sírja máig nem került elő.
Urbánszki László négykötetes Honfoglalás-sorozata a Lazinál jelent meg 2020 és 2021 között. A 320 oldalas nyitókötet, a Vérszerződés, Etelközben kezdődik, ahol rusz hajósok rátörnek egy magyar szállásra, és a megyerek fejedelme, Álmos szövetséget kezd szervezni. A folytatásban Kurszán egy névtelen ágyas fiából emelkedik gyulává, a regény tehát Kristó olvasatához áll közel.
Az 1896-os vereckei oszlop ma Ópusztaszeren áll, azon a helyen, amelyet Anonymus Szernek nevezett. Ha arra is kíváncsi vagy, hogyan gondolkodtak a mondákról a 20. század történészei, Ferdinandy esszéit és Hóman 1923-as összefoglalását érdemes kézbe venned; a gyerekekkel pedig Lengyel Dénes mondáit.