Naplemente a Városligetben – Nikola Tesla saját szavaival
· Magyar Menedék szerkesztőség
1919-ben Nikola Tesla hat folytatásban írta meg élete történetét egy New York-i műszaki lapban. Mit árul el gyerekkori látomásairól, fejben építő módszeréről, a Puskás testvérek budapesti telefonközpontjáról és a városligeti naplementéről?
1919 februárjában egy New York-i műszaki havilap, az Electrical Experimenter olvasói egy szokatlan önéletrajz első részét vehették kézbe. A szerző, Nikola Tesla ebben nem a szabadalmairól beszélt, hanem gyerekkori látomásokról, fényvillanásokról és arról, hogyan tanult meg fejben gépeket építeni. A hat folytatás egyik kulcsjelenete Budapesten játszódik: egy naplementés délutánon, a Városligetben.
Hat folytatás egy amerikai műszaki lapban, 1919-ben
A My Inventions című sorozat a lap februári, márciusi, áprilisi, májusi, júniusi és októberi számaiban jelent meg; bevezetőt a szerkesztő, Hugo Gernsback írt hozzá a januári számba. Tesla ekkor már túl volt a hatvanon, és – ahogy az első részben megjegyzi – elsősorban a lap fiatal olvasóinak írt. A visszaemlékezés a gyerekkortól a forgó mágneses tér felfedezésén és a Tesla-tekercsen át a vezeték nélküli energiaátvitel tervéig és a távirányításig ível.
Az angol cím magyar megfelelője áll az Angyali Menedék 2022-es kötetén: a Találmányaim Egely György ajánlásával és előszavával jelent meg, 224 oldalon. A fülszöveg szerint a kis kötetben Tesla sokféle, mintegy negyven évet átölelő írása olvasható, és ezekben sokat töpreng azon is, hogyan alakítják át az életet az akkor új gyártási eljárások.
Fényvillanások, cserebogarak és egy magyar regény
Tesla 1856. július 10-én született Smiljanban, az Osztrák Császárság katonai határőrvidékén, a mai Horvátország területén. Apja, Milutin ortodox pap volt, és fiát is papnak szánta. Anyja, Đuka Mandić sosem járt iskolába, mégis maga készített háztartási eszközöket; Tesla tőle eredeztette feltalálói hajlamát.
Az első részben Tesla egy különös gyerekkori zavart is leír. Gyakran erős fényvillanások kíséretében képek jelentek meg előtte, és megzavarták a valódi tárgyak látását; ha kimondtak egy szót, a megnevezett dolog olyan elevenen állt előtte, hogy néha nem tudta eldönteni, kézzelfogható-e. Védekezésül gondolatban utazni kezdett: városokat, országokat járt be, és az ott szerzett barátai – írja – ugyanolyan kedvesek voltak neki, mint a valódiak. A jelenséget később a szakemberek sem tudták megmagyarázni neki.
Ugyanitt bukkan fel egy magyar szál is. Tesla szerint nyolcéves koráig ingatag, gyenge akaratú gyerek volt. Mivel apja eldugta előle a gyertyákat, éjszakánként maga öntötte faggyúgyertya mellett olvasott, és egyszer egy regény akadt a kezébe: Jósika Miklós Abafi című műve, szerb fordításban. A könyv – írja – felébresztette benne az akaratot, és ekkor kezdte gyakorolni az önuralmat; az 1836-ban Pesten megjelent regény hőse maga is elhatározza, hogy uralkodni fog a szenvedélyein.
A második rész az első találmányokról szól, köztük egy cserebogarakkal hajtott forgó szerkezetről. Itt meséli el azt is, hogy egy leírás nyomán elképzelt egy kereket, amelyet a Niagara-vízesés hajt, és megmondta nagybátyjának, hogy egyszer Amerikában megépíti. Harminc évvel később, írja, a Niagaránál látta megvalósulni az elképzelését.
Hogyan dolgozik az, aki fejben próbálja ki a gépeit?
Tizenhét éves kora körül, amikor gondolatai a feltalálás felé fordultak, Tesla észrevette, hogy a legnagyobb könnyedséggel tud szerkezeteket elképzelni, modellek és rajzok nélkül. Módszerét így írja le: nem rohan a műhelybe, hanem fejben építi fel a gépet, változtat rajta, gondolatban működteti, és még azt is észreveszi, ha kiegyensúlyozatlan. Állítása szerint húsz év alatt egyetlen kivétel sem akadt: a megépített gép mindig úgy működött, ahogyan elgondolta.
Ezek Tesla saját állításai, utólag nem ellenőrizhetők. A PBS amerikai közszolgálati televízió Tesla-oldala mégis éppen ebben látja a különbséget közte és Edison között: Tesla az ihletre hagyatkozott, és a találmányt részletesen látta maga előtt, mielőtt építeni kezdett, Edison viszont a próbálgatás embere volt.
A nagy feladatot diákként találta meg. A grazi műszaki főiskolán, ahová 1875-ben iratkozott be, Jakob Pöschl professzor egy Gramme-féle dinamót mutatott be, amelynek keféi erősen szikráztak. Tesla felvetette, hogy talán lehetne motort építeni ezek nélkül, a professzor azonban egész előadásban bizonygatta, hogy ez olyan lehetetlen, mint az örökmozgó. Tesla évekig fejben kísérletezett tovább, eredmény nélkül; Grazban diplomát sem szerzett.
Budapest, 1881: a Puskás testvérek telefonközpontja
1881-ben Tesla egy korainak bizonyult hír nyomán költözött Budapestre: az önéletrajz szerint az amerikai telefon hulláma akkor érte el Európát, a városban is hálózat épült, és a vállalkozás élén a családja egyik barátja állt. A hálózat a Puskás testvérek műve volt. Puskás Ferenc 1880 májusában kapott rá húsz évre szóló engedélyt, ő építette meg és vezette első igazgatóként a központot, a pénzt és a jogi hátteret pedig bátyja, Puskás Tivadar biztosította. Az első budapesti telefonközpont 1881. május 1-jén nyílt meg a Fürdő utca 10. alatt (a mai József Attila utcában), huszonöt előfizetővel.
Tesla csak vezetéknevén említi a vállalkozás szervezőjét, így nem derül ki, melyik testvérre gondolt; a Tesla-életrajzi összefoglalók Puskás Tivadart nevezik meg, aki 1882-ben a párizsi állást is elintézte neki. Mivel a központ még nem működött, Tesla előbb rajzolóként dolgozott a magyar kormány központi távírdájában. A telefonközpont indulásakor saját szavai szerint ő vette át az irányítását, és tökéletesített egy telefonos jelerősítőt, amelyet sosem szabadalmaztatott.
Budapesten élte át teljes idegösszeomlását is. Tesla maga írja, hogy amit akkor átélt, alig hihető: három szobán át hallotta egy óra ketyegését, és gumipárnákra kellett állítania az ágyát, hogy pihenni tudjon. Később azt sajnálta, hogy akkor nem vizsgálták meg szakértők; talpra egy atléta barátja segítette.
Mi történt valójában a Városligetben?
Felépülése után egy délután a barátjával sétált a Városligetben, és verseket mondott: akkoriban, írja, egész könyveket tudott kívülről, köztük Goethe Faustját. A lemenő nap egy szakaszt juttatott eszébe, amelyben Faust azon kesereg, hogy nincs szárnya, amely a nap után vihetné. Ekkor villámként érkezett az ötlet: egy bottal a homokba rajzolta azokat az ábrákat, amelyeket hat évvel később, 1888. május 16-án az amerikai villamosmérnökök egyesülete, az AIEE előtt mutatott be. A képek – írja – olyan szilárdak voltak, mintha fémből és kőből volnának.
A barát nevét ez a rész nem közli; a magyar Wikipédia és a Smithsonian magazin Szigeti Antalként azonosítja, és a magyar kötet fülszövege is Szigetit említi. A részletekben a források eltérnek: Tesla homokot ír, a Smithsonian földet, a magyar Wikipédia és a fülszöveg port. Az időpont sem egyértelmű. Tesla egy későbbi részben azt írja, hogy első motorja 1883 nyarán készült el, egy évvel azután, hogy elgondolta – ez 1882-re utal, és az angol Wikipédia is ezt az évet adja meg –, a PBS szerint viszont huszonnégy éves volt, amikor a megoldás eszébe jutott.
Az a bizonyos első motor Strassburgban készült, ahová Tesla a Continental Edison társaság megbízásából utazott; a Britannica szerint munkaidő után rakta össze. A szabadalom és az ipari áttörés viszont már Amerikában jött el. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a forgó mágneses tér elvére tőle függetlenül az olasz Galileo Ferraris is rájött: 1885-ben kísérletezett vele, és 1888 márciusában Torinóban publikálta eredményeit, két hónappal Tesla amerikai szabadalma előtt.
Westinghouse, Niagara és a félbemaradt torony
Tesla 1884 júniusában Párizsból New Yorkba ment, ahol hat hónapig az Edison-cég gépgyárában dolgozott. Önéletrajza szerint a gyár vezetője ötvenezer dollárt ígért neki egy feladatért, az ígéretről pedig kiderült, hogy tréfa volt; a későbbi változatokban már maga Edison tréfálkozik. Az összeg nagyságát a kutatók furcsának tartják, W. Bernard Carlson történész szerint pedig Tesla talán csak néhányszor találkozott Edisonnal.
Nehéz évek következtek – saját elmondása szerint egy ideig napi két dollárért árkot ásott –, majd 1887-ben befektetők segítségével megalakult a Tesla Electric Company. Indukciós motorját 1888 májusában szabadalmaztatta, és még abban az évben George Westinghouse cége licencet vásárolt rá. Az úgynevezett áramok háborúja elsősorban a cégek harca volt: az Edison-féle társaság az egyenáramot hirdette biztonságosabbnak, a Westinghouse pedig a váltakozó áramot képviselte. Az 1893-as chicagói világkiállítást a Westinghouse Tesla-féle rendszere világította meg, a Niagara-vízesés első erőgépein pedig Tesla neve és szabadalmi számai álltak; innen jutott el 1896-ban az áram Buffalóba.
1901-ben Tesla J. P. Morgan 150 000 dollárjából kezdett hozzá a Long Island-i Wardenclyffe-torony építéséhez, amelytől vezeték nélküli hírközlést és energiaátvitelt remélt földrészek között. A pénz elfogyott, Morgan nem adott többet, a munka 1905-ben leállt. A magyar kötet ismertetője úgy látja, hogy Tesla a naiv optimizmusában tévedett nagyot:
Azt sejtette, hogy amit a laborjában lát, az átmegy majd egy-egy találmányba, és onnan akadálytalanul a tömegtermelésbe.
A Találmányaim fülszövegéből
Utolsó évtizedeiben New York-i szállodákban élt, galambokat etetett, születésnapi sajtótájékoztatóin pedig egyre különösebb bejelentéseket tett, egyebek közt egy állítólagos halálsugárról. 1943. január 7-én, 86 évesen halt meg a Hotel New Yorker szobájában. 1960-ban róla nevezték el a mágneses indukció SI-mértékegységét. Hagyatékát, köztük több mint 160 000 eredeti dokumentumot, a belgrádi Nikola Tesla Múzeum őrzi.
Tesla önéletrajza nem egy tévedhetetlen varázsló krónikája, hanem egy hatvanon túli feltaláló számvetése, amelyben a gyerekkori fényvillanások, egy magyar regény és egy városligeti naplemente ugyanúgy helyet kap, mint a motorok. Idén nyáron volt 170 éve, hogy Tesla megszületett. Ha kedvet kaptál, hogy a saját mondatain keresztül ismerd meg, érdemes kézbe venned a Találmányaim magyar kötetét – és ha legközelebb naplementekor sétálsz a Városligetben, talán eszedbe jut, mit látott ott egykor egy huszonéves fiatalember.