Tamási Áron nyomában — Féja Géza eddig kiadatlan kézirata Tamási Áron életéről, pályájáról, irodalmi munkásságáról - Tamási novelláit, regényeit, színműveit bemutató időrendi szerkesztésű beszámolókkal.

Tamási Áron székely író és a Felvidékről elszármazott Féja Géza népi író barátságának, irodalmi együttműködésének bemutatása ez a szellemi értékekben gazdag, dokumentum értékű könyv.

Egyrészt Féja Géza Tamási Áron köteteiről és színműveiről fogalmazott ismertetéseit, bírálatait foglalja össze, másrészt elénk tárja Tamási Áron leveleit, melyeket Féja Gézának címzett.

A ritka kézirat tanúsága szerint Féja Géza erdélyi barátja és alkotótársa munkásságát 1929 júliusától, az Előörsben megjelent első kritika közzétételétől Tamási Áron 1966. május 26-án bekövetkezett haláláig, sőt azon túl is nyomon követte, kritikával illette és ma is értékes ismertetőiben visszhangozta.

Tamási egyre jobban kivirágzó keleti gyökerű írásművészetét mondták már realistának, naturalistának. Én a meseszerűségét, szürrealisztikus fogalmazásmódját tartom jellemzőnek. Úgy, ahogyan azt Illés Endre megfogalmazta:

Tamási Áron hősei nem a földön járnak, hanem néhány centivel a humusz felett lebegnek...
(- Medvigy Endre)

TAMÁSI ÁRON (Farkaslaka, /Erdély/ 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből az első kötete összeállt. 1926-ban hazatelepült Kolozsvárra, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle...