Csontváry titokzatos múzsája - Isadora Duncan

• Van-e ​az „őrült zseniként” aposztrofált művészek kimagasló remekműveihez csatolt művészettörténeti kánonoknak saját pályája?
• Melyek azok az állomások, amikor a művész családi, esetleg baráti körében a rajongók és a jó szemű connoisseurök szűk körén túl az életmű absztrakt üzenetei már elérik a szélesebb kultúrkört, a társadalom kultúrafogyasztó ingerküszöbét, hogy azután az oeuvre hivatalos kánonja rögzítődjék – sokszor szinte kőbe vésetten?

Ez a fajta kései determináltság számtalan esetben hasonlít egy gyors régészeti leletmentésre, ahol sokszor csak sejthető, hogy mélyebb rétegekben vagy a távolabbi, lehetséges feltárási területeken további leletanyag bujkál. Ez nem pusztán szerzőségi felvetéseket jelent, hanem a kánon műveinek művészetelméleti értelmezésére is vonatkozik.

Az „őrült zseniként” aposztrofált Csontváry Kosztka Tivadar életpályáját, kulturális indíttatását, rokoni körét, szociometriai hálóját, szemléleti fejlődését részletesen kutatva és elemezve a már kanonizált művek keletkezéstörténete is árnyaltabb megvilágításba kerül.

Az alkotást determináló vagy inspiráló körülmények feltárása és rögzítése semmiképpen sem a művész egyéni, zseniális látásmódját kérdőjelezi meg, hanem a műveket keletkezésük korának szellemtörténeti és társadalmi viszonyai közé helyezi. Jelen tanulmány a 19–20. századforduló színház- és táncművészetének hatását igyekszik igazolni Csontváry festészetében.

Művészeti kifejező ereje és egyéni látásmódja visszaköszön az életmű darabjain. A romantikus ihletettségű művészeti tradíciók mindvégig felismerhetők, a korszellemre az életpálya reflektál: a művészeti fejlődés, az összetett látásmód motorja a zseni elhivatottsága, amely a napút színeiben és motívumaiban jut kifejezésre...