A magyar katona a Kárpátokban

Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor (1860–1945) osztrák-magyar gyalogsági tábornok, honvédelmi miniszter (1917–1918), 1941-től vezérezredes. Boksánbányán (Erdély) született, 1882-ben lépett katonai pályára. Egyszerű sorozással került a honvédség kötelékébe, és kiváló képességei révén emelkedett egyre feljebb a ranglétrán: 1886–1887 között elvégezte a Ludovika Akadémia felsőbb tiszti tanfolyamait, majd a bécsi Hadiiskolát, a vezérkari tiszti akadémiát. 1889-ben főhadnaggyá léptették elő és a IV. hadtestparancsnokság vezérkari osztályára vezényelték Budapestre.

1907 őszétől a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, 1910-ben kinevezték a minisztérium 1. ügyosztályának vezetőjévé. Az év végén vezérőrnaggyá, 1914. május 11-én pedig altábornaggyá lépett elő. Ebben a beosztásban volt az első világháború kitörésekor. Károly király 1917. február 19-én honvédelmi miniszterré nevezte ki Tisza István kormányában. 1917. augusztus 21-én gyalogsági tábornokká léptették elő. Miniszteri tárcáját eme kormányokban (Esterházy Móric, majd Wekerle Sándor kabinetjeiben) is megtartotta, egészen az összeomlásig. 1917-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét az Uzsoki-hágó 1915-ös visszafoglalásáért és hősi védelméért.

Ugyanabban az évben Károly királytól megkapta az uzsoki bárói rangot. A világháború alatt Szurmay egy (a nevét viselő) jótékonysági alapot hozott létre a honvédség, a népfelkelés és a csendőrség hadirokkantjai és az elesettek özvegyei, árvái javára. 1919. február 23-án Károlyi Mihály miniszterelnök utasítására a belügyminiszter elrendelte a letartóztatását, s háborús bűnösség címén őrizetbe vették, 26-án Szentgotthárdra internálták. A köztársasági kormány hasonlóan járt el August von Mackensen német tábornaggyal szemben is, akinek a Balkánról Magyarországon át visszavonuló hadserege a magyar kormány támasza lehetett volna a Tiszántúlra bevonuló román csapatok ellen.

1920 februárjától Szurmay összekötő tisztként működött a megszálló francia hadsereg katonai bizottságánál. 1921-ben visszavonult az aktív szolgálattól. Elsők között vették fel a Vitézi rend tagjainak sorába. Budapesten élt, több könyvet írt, a fontos hadászati és hadtörténeti munkák mellett kedvtelésből értekezéseket is kiadott. 1941-ben magyar királyi vezérezredessé léptették elő.

Szurmay Sándor megérte a II. világháborút és benne Budapest ostromát, amelyet halálos ágyán, zuglói otthonában élt át. A szovjetek név szerint keresték 1945-ben, nem feledték el, hogy ki okozott nekik jóvátehetetlen veszteségeket 1914–1915 telén a Kárpátokban...