Kölcsey Ferenc

Kölcsey Ferenc nevéről természetesen mindenekelőtt a Himnusz szokott eszünkbe jutni. Ő volt nemzeti himnuszunk szövegének költője. Akik többet tudnak felőle, azoknak az is közismert igazság, hogy Martinovicsék után és Petőfi-ék fellépte előtt, tehát ama sokszólamú fél évszázadban, a magyar romantika korszakában Kölcseyt tekinthetjük a magyar irodalom leghaladóbb költőjének.

Szerepe legalább annyira beletartozik a kor politikatörténetébe, mint irodalomtörténetébe. De még azt is szokás tudni róla, hogy a rendszeres magyar irodalmi kritika egyik előkészítője. Az irodalmi főszereplők közé tartozik.

Filozófiailag Kant idealizmusa és D’Holbach materializmusa közt hányódik. Ama ritka nemesi elmék közé tartozik, akik teljesen szakítani tudtak a feudális szemlélettel, és következetesen a polgári Magyarországot készítik elő.

Nem retteg a forradalomtól, sőt megbélyegzi azokat, akik félnek az erőszakos változástól. Közben azonban jól látja, hogy a haladó nemesség sem ért mindenben egyet vele. Innen származik újra meg újra feltörő pesszimizmusa. Fél a nemzethaláltól, amelynek képe újra meg újra megjelenik a költészetében.

Ez a költészet a hangjában és a stílusában mindvégig sok rokonságot mutat a Kazinczy féle szentimentalizmussal, de egyre jobban közeledik a népköltészethez is, és a romantika pátoszához is. Amikor összebarátkozik Kisfaludy Károly-ékkal, lényegében a programszerű romantikával köt szövetséget, és Vörösmartyban felismeri az igazi nagy költőt.

A kritikáiban oly magas mércéjű, nemegyszer igazságtalanul szigorú és elutasító Kölcsey a „Csongor és Tünde” előtt leteszi a fegyvert: ezt remekműnek ismeri el.

Szüntelenül világirodalmi távlatokban látott és gondolkozott. Nem maradt el a világirodalom újdonságaitól. Walter Scottot eleve nagyra becsülte, kedvelte Bulwert, majd elismerően írt a francia romantika főalakjáról, Victor Hugóról. Tehát világirodalmi tájékozódásban is csatlakozik a romantikához, amellyel a költészete is azonosul.

SZABÓ G. ZOLTÁN eme hiánypótló kötete nem pusztán a szorosabb értelemben vett Kölcsey életrajzra, hanem a szükséges művelődéstörténeti háttér megteremtésére is törekszik, tárgyalva természetesen a műveket illető meglepően sok és lényeges új információt.

A „Kölcsey Ferenc” című eme kiadványt a klasszikus magyar szerzőket népszerűsítő sorozat 2011-ben kiadott újabb darabja iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely Kölcsey Ferenc életművét tárja elénk, és amely nem pusztán a szorosabb értelemben vett életrajzra, hanem a szükséges művelődéstörténeti háttér megteremtésére és érzékeltetésére is törekszik.