József nádor, az újító I-II.

József nádor meghatározó szerepet játszott a modern Magyarország megszületésében. Alkotótevékenységének jelentőségét mostanáig elhomályosította az a kiemelt figyelem, amellyel nemzeti emlékezetünk a reformkor nagyjait és az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hőseit tünteti ki.

Ideje, hogy a nádor születésének 250. évfordulóján a sokoldalú tevékenységét végre számba vegyük, és megismerjük eredményekben gazdag pályáját. Az általa létrehozott intézményhálózat és épített környezet napjainkig hatással van ránk, magyarokra, akiket József nádor oly szenvedélyesen szeretett.

A tanulmánykötet a 2023-2026 közötti József nádor emlékév és programsorozat nyitányaként a 2023. november 16-án „Egy modern fővárosért! - József nádor és Pest-Buda” címmel a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott tudományos konferencia előadásait tartalmazza.

Habsburg–Lotaringiai József Antal János Baptist (Firenze, Toszkána, 1776. március 9. – Pest-Buda, Magyarország, 1847. január 13.) Ausztria főhercege, az uralkodó I. Ferenc osztrák császár és magyar király öccse, aki Magyarország nádora 1795 szeptemberétől 1847. január 13-án bekövetkezett haláláig. A reformkorban, a Magyar Királyság fejlődéséért tett történelmi léptékű érdemei után „a legmagyarabb Habsburg” néven említik.

Kiemelkedő szerepe volt Pest kulturális és gazdasági központtá fejlesztésében az 1830-as évekre. Városképi jelentőségű épületek emelésének sorát kezdeményezte: nevéhez fűződik Pest-Buda klasszicista arculata, a Nemzeti Múzeum, a Német Színház, a Gellért-hegyi csillagvizsgáló, a Ludovika és több vasútvonal építése, a Városliget rendezése, a Margit-sziget parkosítása, az új pesti és lipótvárosi negyed fejlesztése, a műszaki felsőoktatás megerősítése. Jelentős adományokkal támogatta többek közt a Nemzeti Múzeumot, a Széchényi Könyvtárat és a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását, a művészeteket, a közoktatást, haladó polgári társaságok és egyletek sorát.

Ferenc császár öccseként rendkívül hasznosan képviselte a magyar érdekeket a császár felé. Ő vette rá bátyját, hogy – tizenhárom évi szünet után – összehívja az első reformországgyűlést. Ő eszközölte ki a kegyelmet a börtönbüntetésre ítélt magyar jakobinusoknak, köztük Kazinczy Ferencnek, 1840-ben Kossuth Lajosnak, Wesselényi Miklósnak és Lovassy Lászlónak, továbbá ő akadályozta meg a Védegylet feloszlatását. Az 1838-as pesti árvíz idején a mentést irányította, majd sokat tett az árvízkárok enyhítéséért.

Hamar elkötelezte magát a magyar érdekek védelme mellett, megtanult magyarul, díszmagyart viselt, Budán és Alcsúton élt. Háromszor házasodott, felnőttkort megért gyermekei második és harmadik frigyéből származtak, köztük legidősebb fia és örököse, István nádor, valamint II. Lipót belga király felesége, Mária Henrietta királyné is.

József volt a Habsburg–Lotaringiai-ház ún. „magyar ágának” megalapítója. Leszármazottai között van többek között a későbbi József magyar kormányzó, valamint másik leánya, Erzsébet Franciska révén XIII. Alfonz spanyol király és az azóta is uralkodó spanyol királyi család tagjai...