Gina és Rozamunda

„A költő népszerűtlen és talán éppen ezért dacos szellemének emelek emléket. Két asszonyon keresztül rajzolom le az árva, magányos életet, amelyből nem maradt meg semmi más, csak néhány kötet könyv (Az is nagyrészt elfeledve a kiadó pincéjében), és néhány ceruzával telefirkált lap egy öngyilkos jóbarát asztalfiókjában.

Két szerelmet idézek, két halhatatlan tövises szerelmet. Két női alakot.
Az egyik Gina. A másik Rozamunda. Az egyik az ifjúság, a másik a már-már öregkorba hajló férfi szenvedélyesen gyermekes vágya...”

Vajda ​János (1827-1897), a nagy magyar költő versekben is megénekelt két nőideálja tehát Gina és Rozamunda volt.

Gina, a fiatalkori, beteljesületlen nagy szerelem, Rozamunda pedig az öregedő költő ifjú hitvese.

Az izgalmas, fordulatos történet ifjú korától haláláig követi Vajda János életét. A gyermekkorát egy-egy visszatekintő emléksor villantja fel. A költő érzelmeit, gondolatait olykor-olykor egy versidézet mutatja be, mindig az adott élethelyzethez, eseményhez kapcsolódva.

A kor politikai eseményei, eszmeáramlatai, az irodalmi élet szereplői, a korabeli Pest és Bécs utcái is megelevenednek a regényben.

A megélhetési nehézségekkel küzdő fiatal költő nem vonzó társ Gina számára. A lány pompára, drága ruhákra vágyik, és mindent elkövet annak érdekében, hogy ezeket megszerezze. Életútja így Bécsbe vezet, a költő egyedül marad, magányosan él Pesten.

Hónapos szobában lakik, vendéglőben étkezik. Így telik el huszonhat év, amikor a Dunakorzón megpillantja a bájos fiatal lányt, Rozamundát.

• Megtalálják-e a boldogságot egymás oldalán?
• Hogyan alakul közben Gina élete?
• Találkozik-e még valaha a költővel?
• Megismerkedik-e egymással Gina és Rozamunda?

Ezekre a kérdésekre ad választ Pásztor Árpád, a szerző, aki Rozamunda személyes elbeszélése és saját kutatásai alapján írta meg ezt a regényét.