Nép és hatalom — Társadalomfejlődésünk ellentmondásai

Árpád népe 896-ban foglalta el az új hazát. A honfoglalás sikeres volt, hiszen ezer év után is a magyar királyság területe volt a Kárpát-medence. A sok külső és belső viszállyal terhelt történelem ellenére is megvolt a magyar haza, és a millenniumot hangos külsőségekkel ünnepeltük. Díszmagyart öltöttek magukra a kapitalizmus bárósított újgazdagjai, és Attila-öltönyben ünnepeltek a jelentéktelenebb szerencselovagok is.

Az ország épségét és a nemzet létét fenyegető megoldatlan sorskérdésekről nyilvánosan nem sok szó esett. Magyarország lakosságának 51,4%-a volt magyar, a nemzetiségeink önállóságra törekedtek. Az 1900-as népszámlálási adatok szerint a magyarok 74%-a falvakban lakott. A lakosság közel fele zsellér vagy cseléd volt. A nagy szegénység miatt 1880-1914 között több mint egymillió lakos kivándorolt az USA-ba.

Az 1847-es kiegyezést gyors iparosodás és nagymértékű építkezések követték. Kiépült a formálisan magyarosított Budapest is. A polgárosodás és az iparosodás mozgatói nem a magyarok voltak, nem is lehettek. A szabadságharcban kivérzett a magyarság, sokan az üldözés miatt világgá futottak, a hivatalokban Bach-huszárok intézkedtek. A dzsentri korrupt és svihák lett, cigány nótával muzsikáltatta magát a mulatozásba és a sírba. A felszabadított magyar jobbágy elmaradott és iskolázatlan volt. Az arisztokrácia jelentős része eredendően sem volt magyar, a magyarok is gyakran elnémetesedtek Bécsben, és a magyar király sem a Budai Várban, hanem Bécsben lakott. Budapestnek a környéke sem volt magyar, nem települhettek ide, mert nem voltak megbízhatóak.

A millenniumi ünnepség ténylegesen haláltánc volt, amit az I. Világháború és az összeomlás követett. Trianont és a két vesztes világháború következményeit azóta sem tudtuk kiheverni. A gyógyíthatatlan seb az elcsatolt színmagyar területeken a magyarság elfogyása, erőszakos felszámolása. A megmaradt hazában is gyengül a magyarság biológiailag. Rosszak a demográfiai mutatók, fogy a lakosság, kevés a gyermek.

A feudalizmusban a föld birtoklása, és a fegyverek biztosították a hatalmat. A klasszikus kapitalizmusban a tőke a biztosítéka a hatalom birtoklásának, és a földet is tőkésítették. A liberális demokráciában a multinacionális cégek és bankok rendelkeznek a legnagyobb tőkével. A társadalom nem lett igazságosabb, az egyenlőtlenségek exponenciálisan növekedtek.

A magyar nem a haszonszerzés, a gátlástalan profittermelés népe. Az 1956-os forradalom célja volt: legyen a magyar szabad, és legyen igazság a társadalomban. Ez egyezik a Jézus tanítására alapozott kereszténység elveivel. Felemelkedést csak a szellemi megújulás hozhat.

Megmaradásunkat nem a divatos irányzatok, és nem is a pártpolitika biztosítják. Műveltség és belső igény vezethet a felemelkedéshez és megmaradáshoz!

Tartalom:

ELŐSZÓ

• Dinasztikus magyar királyság;
• Királyi hatalom megosztása, rendi állam kialakulása;
• Vegyesházi királyok;
• Idegenek betelepítése a mohácsi vész előtt;
• Városok kialakulása;
• Magyar királyság a mohácsi vész után;
• Betelepítések a törökök kiűzése után;
• Forradalmak és Tanácsköztársaság;
• Horthy-korszak;
• Szovjet megszállás;
• Rendszerváltozás - liberális demokrácia;
• ki és mi a magyar?

Összegzés - Forrásművek - Appendix