Disszidensek 1-2 — Buja szeretők 18 éven felülieknek!

„Vérben és mocsokban, vörös-pelenkában jöttem a világra, 1953. április 21-én délben, értünk harangoztak!

- Utcagyerekként, a jó Istennek köszönöm kalandokban gazdag életem, s hogy tollat adott a kezembe: firkálj csak fiú, gondolhatta.

Hiszem, hogy miután elolvasták e könyvet, a kor diktatórikus világa, a megdöbbentő sorsok, az olykor bujasággal fűszerezett pikáns történetei, maradandó élményként lopják be magukat a gondolataikba.

Egyben, személyes tapasztalataik rögös életútján át, társra is találnak bennük.

- Prüdéria kapuit ostromlom, tán be is dőlt azóta?

Én voltam!

A késő tinédzserkori párbeszédek, olykor pajzán kifejezései pozitív érzelmekből születtek, a szeretet és a tisztelet a nők iránt bennük végtelen! Az ébredező férfilét rajongása a Nőért, testének, s lelkének mámorító felfedezése, a kiismerhetetlen megismerése vezetett! A szeretkezés gyógyító aktusában, vagy a hatalom brutalitásától megalázva bármely közönséges szó kimondható.

- Hölgyeim!

Legyenek hűségesek vagy csalfák, miattatok, önökért, belőletek vagyunk!
Korábban jelent meg a verseskötetem, címe, „Vörösbábel a Kárpátok alatt”, amely előhírnöke ennek a regénynek. Meglelt Magyarságomban, a hazánkért, s az érte tenni akarók mellett íródott.

1971-ben disszidáltam, s a honvágytól megtörve kullogtam haza, nyolc hónap után. Gyönge ember, mondhatják, megszenvedtem érte! Rá kellett jönnöm, olyan vagyok, mint az a fa, mely elpusztul, ha távoli, idegen földbe ültetik. Igaz, a magam kertésze voltam.

Az iskolák távolról integettek, fura kéztartás, hűségesek a könyvek...

Voltam: takarító, tisztaságmániás, parkettcsiszoló, szilikózis-betyár, kutas, csapos, szatócs büntetésre várva, zöldséges és textilkereskedő, birtokoltam antikvitást, s buktam el fényes lokált. Dobált az élet.

Szórakoztassam, megrendítsem Önöket, igazat szólok, s beverik érte a fejemet! Lesz, aki meggyűlöl, tudom!

• Hajdanán egy kissrác azt kérdezte a cirkuszban: Apu, nálunk miért sír minden bohóc?
• A bohócaik vagyunk már rég, elmondhatom?

Igazság egy van! A csaló, vörös hatalom az emberektől elrabolta, s vasládába záratta az öntudatot, a hitet, s a becsületet, az igazmondás, a bátorság, s a büszkeség alá! Így lett balganép a Nemzetből! Fejüket félelem, s a közöny koktéljával, szívüket gyávasággal töltötték meg! Az elrabolt nemes erényeket feneketlen kútba dobták, lebetonozták, s kétméternyi földet hánytak rá!

Ma azt hazudják, hogy mindaz, amit bolsevik párttársaik, mestereik valaha elraboltak, nyugati érdekeltségű áruházláncokban kapható! Úgy ám, a milliónyi silány árucikk csomagolásába rejtve, s autót nyerhet, aki rátalál!

Bónuszként gumikalapács jár, vörös! Mert amikor rájön, hogy újra átverték, mérgében a falba verné a fejét, ha – nem lenne kéznél a bónusz!

Az orvosi ellátás ma már súlyos pénzbe kerül, és ezt nem az áruházakban költené el! Alkotmány, reccs!

Balga adózó kell e kormánynak, nem öntudatos polgár! Ezért, ha nevető bohócot láttok, az Francia, Angol, esetleg szomszédos országbéli lehet, hisz együtt röhögnek rajtunk már 87 éve!

A regény történeteiben a szereplőivel együtt megtett úton megismert puha diktatúra kendőzetlen kórképét igyekeztem megfesteni önöknek, ahogy láttam, s tapasztaltam.

Tartsanak hát velem, mártózzunk meg a hatvanas, hetvenes évek miliőjében, s rémálmaim napjaink valóságában! Ám ez egy regény, tudják, tudjátok! Disszidensek Buja Szeretők!

• Gyarmat, ahonnan sokszázezren elszöktünk!
• Gyarmat, ahonnan milliók álmaikban szöktek!
• Gyarmat, ahol a hatalom ma is a vörösöké, a társbérletben uralkodó milliárdosoké!

Pártjukon belül ciki, választók előtt tilos beszélni az antagonisztikus ellentét fogalmáról! Lenin sírna, megvalósult az álma, bár kicsiben a vezetőink és udvartartásuk számára! Ahogy megírta: igényeik szükségleteik szerint merítenek a Nemzeti, s az évtizedeken át általunk megtermelt, s felépített állami javakból!

Anyag s vagyon nem tűnik el, átalakul, gazdát cserél! Állnak még a paloták, dalolják milliárdos tulajdonosaik a vörös pártünnepségeken, szívre tett kézzel!

Új a szöveg, új a jelkép, új a zászló, idegenek hozták, övék a hatalom, kié az ország?
Ergo!
Ajánlom becses figyelmükbe, a /Disszidensek Buja Szeretők/ című regényem.

Beszéljük meg... Köszönöm érdeklődő figyelmüket, figyelmeteket”.
(Rubóczki László)

A „Disszidensek 1-2” című eme kiadványt azoknak a 18 éven felüli olvasóinknak ajánljuk, akik gondolatban meg kívánják beszélni a szerzővel azokat a visszásságokat és anomáliákat, amelyeket a buja szeretőkkel és egyebekkel kapcsolatban ez a kötet tartalmaz.