Vadászkrónika

Jurán Vidor szerző (Eperjes, 1879. – Gnézda, 1963.) tanító, vadász, író, szerkesztő. A családban magyarul, németül és szlovákul (szepesi-gorál nyelvjárásban) egyaránt beszéltek. Ő maga mindig magyarnak vallotta magát, de inkább „hungarus” értelemben... Az első világháborúban határőrként szolgált a Kárpátokban, majd a háború végén, 1917/18-ban az olasz fronton, a Piavenél, ahol fogságba esett. 1919-ben tért vissza Szepesbélára. Fiatal korától vadászott édesapjával együtt, és erre a Szepességben (Felvidék) szinte korlátlan lehetősége volt...

Jurán Vidort tehát már fiatalkorában magával ragadta a vadászszenvedély és a természet iránti olthatatlan rajongás. A tanítói állása mellett természetvédő egyesületek tagja, író és lapszerkesztő is volt.

Nemcsak vadászélményeiről, hanem kiállításokról és egyéb aktuális témákról is írt, fegyvertechnikai, vadászjogi és vadvédelmi kérdésekkel is foglalkozott. Szerepe volt a zerge, a barna medve és a túzok vadászatának betiltásában. Azok közé a vadászegyéniségek közé tartozott, akik a vadászkultúrát nemes módon képviselték, s jó tolluk révén népszerűsíteni is tudták.

„Minden vérbeli vadász élete tulajdonképpen egy-egy vadászkrónika.” – vallotta. Az ő fél évszázados vadászmúltjának krónikáját képező kéziratok az első világháborúban megsemmisültek, ám azok, amelyeket 1929 és 1945 között az általa szerkesztett felvidéki „Vadászlap” leközölt, megmaradtak...

Eredetileg ezekből válogatva állította össze a „Vadászkrónika” című kötetét, melynek tartalma a Motesíky Árpád által szerkesztett „Szepességi vadászhistóriák” elbeszéléseinek zömével együtt képezi ennek a mostani kötetnek az anyagát.

Őzek, szarvasok, vaddisznók, fajdok, rókák a főbb szereplői ennek a könyvnek, és persze a vadászok és kopóik „a Kárpátok életének soha meg nem álló, élő filmszalagján...”

Jó Szórakozást Hozzájuk!