Nagy magyar ősmesegyűjtemény - Gyűjtői díszkiadás — 65 autentikus magyar ősmese felnőtteknek

A KÖTET ELSŐSORBAN FELNŐTTEKNEK KÉSZÜLT!
Egy olyan művet tart most kezében a Kedves Olvasó, amely méltatlanul hevert eddig a könyvtárak mélyén, elfeledve, porosodva, enyészetnek szánva: mintha csak a magyar történelemről beszélnénk… Dehát pontosan arról beszélünk! Egy olyan műről, sőt, művekről, amelyek őseink történelmének egy nagyon érdekes időszakába nyújtanak betekintést, amelyről se írott, se beszélt anyagunk nem volt… ezidáig.

Az őstörténet és a Biblia története keveredik itt a mitológiával és a regékkel, mindez oly módon tálalva, hogy az ember szinte nem is tudja letenni a könyvet, mert az információk olyan olvasmányos módon áradnak elménkbe, mintha valóban csak mesét olvasnánk. Pedig ezekben a történetekben kapnak magyarázatot azok a szavak és kifejezések, amelyeknek eddig még egy nyelv sem tudott teljesen értelmet adni! Csak a magyar nyelv képes megmutatni, hogy kik voltak a kentaurok, mi a jelentése Jeruzsálemnek, hogy Noé (vagy magyarul Növő) fiainak mi köze van a magyarsághoz, hogy Káin első városának neve miért Honok volt, hogy a világ ősgonoszát miért hívják Zaklának és mi köze a zaklatás szavunkhoz, vagy az Eufrátesz folyó neve csak magyarul ad igazi értelmet (Jóforrat), vagy a világ legelső mágusa Zarathusztra magyarul Szeretosztó, illetve, hogy mi a Bölcsesség köve és miért fontosak a kígyók az ősmagyar hitben... és még sorolhatnánk a könyv érdekességeit!

„Úgy vélem, hogy bárki, aki elolvassa ezeket a meséket, egy olyan szemlélethez jut, amely sok esetben fogja segíteni az ok-okozati összefüggések megértését a való életében is. Számtalan aha élményünk lesz a kötet olvasása közben, és a történetek pedig úgy magukkal ragadnak, mintha mi magunk is ott lennénk a hősökkel és együtt járnánk végig a sorsuk rögös, de nemes útját.

Mert ha valaki nem is hiszi el a történeteket - szíve rajta -, de a mondandó örökre vele marad, és szívében egy teljesen új érzést fog feléleszteni: a magyar mesék és a történelem iránti szeretetet...”