Túl a hídon

Miska János szerző (John Miska (Nyírbéltek, 1932. január 20. – Budapest, 2022. augusztus 3.) kanadai magyar író, újságíró.) Egész pályája során megőrizte kapcsolatát a szépirodalommal. Az írás iránti vágy már kamasz korában ott lappangott benne. Így ír erről a „Nem menekülhetsz” című novellájában:

„Én mindig író szerettem volna lenni. Igazi, nagy író, mint Móricz Zsigmond, vagy legalábbis mint Veres Péter. A vágy nagyon korán jött, gyerekkoromban. Voltak idők, mint az a borús december végi délután is 1956-ban, amikor búcsút vettem szeretteimtől, hogy megingott bennem az eltökélt szándék. Később azonban újra visszatért, meghatványozott erővel...”

Kanadában írt első novellás-kötete, az „Egy bögre tej”, 1969-ben jelent meg, melyet Wass Albert józan, földszagú alkotásnak nevezett. Hazai és kanadai tárgyú elbeszélések váltogatják egymást ebben a szépen illusztrált gyűjteményben. A gyermekkori élményeket megörökítő írásokat, mint elmondja róluk, az a tudat árnyékolja be, hogy az óhaza örökre becsukta mögötte és menekült társai mögött a kaput.

„Elbeszéléseit a nosztalgia és a lelke mélyén lappangó irónia és lemondás, míg a kanadai tárgyúakat a gyors asszimilálódás elleni küzdelem jellemzi” – írta róla mindmáig egyik legkiválóbb elemzője, Fias György.

Új, de a régi írásokból többet is megtartó novellagyűjteménye az emberi kapcsolatokon túl is megőrzött Otthonról, a Hazáról, s a beilleszkedésben helyt álló tengerentúli magyarság együvé tartozásáról vall, amelynek alapja már aligha lehet csupán a valóság világa, hanem a magyar nyelv metafizikája, „a hídon (a hidakon) túl”– a lelki és anyanyelvi összetartozás ereje.

A „Túl a Hídon” című eme kiadványt a gyermekkori élményekkel kapcsolatos nosztalgia, valamint az író lelke mélyén lappangó irónia és lemondás, a kanadai tárgyú írásokban pedig a gyors asszimilálódás elleni küzdelem jegyében készült novellák iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.

Ajánlott még:

Magyar tavasz Kanadában.