Tükörcserepek — Közéleti írások

Kondor Katalin Debrecenben érettségizett, majd a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után rövid ideig az idegenforgalomban dolgozott. Ezt követően a Magyar Rádió munkatársa lett. Riporterként és szerkesztőként számos műsor kötődik a nevéhez. A Magyar Televízióban sok éven át külsősként tevékenykedett. 2001-től 2005-ig a Magyar Rádió elnöke volt...

A Magyar Rádió egykori elnöke, koholt vádak és igaza bizonyításának évekig tartó kálváriája, állásából való menesztése után nem sok publikus lehetőség között választhatott. Utat talált mégis mondandója számára a félreszorított, igazat szóló soványka havilap, az Új Idők hasábjain, amelynek sorait az újságírók ingyen róják.

Szerzőnk tükörcserepekhez hasonlítja az itt megjelent írásait, amelyeket most kötetbe gyűjtött: nem látszik az egész, mert életünk jelenségeiről a tényekből ugyan, de személyiségén átszűrve alkotott véleményt.

Időrendi szerkesztésben olvashatjuk a legkülönfélébb közérdekű felvetéseket. Ízelítő ezekből:

• Hol van a börtön mostanában?
• növényolajiparunk elkótyavetyélése a 90-es évek elején;
• az alkotmány és az új kenyér, nem Szent István ünnepe;
• haveri kutya - kábítószer a Hír Televízió két munkatársának kocsijában;
• október 6-án nemzeti gyásznap, nemzet nélkül;
• menni vagy nem enni;
• adventi levél;
• emlékezetkiesések kora;
• régi új Budapest;
• a kereszténység kirekesztése az EU alkotmányából,
• hazánk prédának tekintése,
• a velünk élő Trianon,
• igazságszolgáltatásunk „lötyögése”,
• a médiumok hivatalos beszélőinek magyartól idegen beszédmodora,
• a „meleg méltóság” helytelen kezelése (...) és megannyi egyéb téma, amelyet végül élvezetes írásművé rak-ragaszt össze.

Ez az összeállítás azt bizonyítja, hogy „széttört tükörcserepeken át” is lehet éles a látásunk!!

A „Tükörcserepek” című eme kiadványt a szerzőnek az Új Idők című havilapban megjelent írásai („szösszenetei”) iránt érdeklődő, a közélet történéseire és visszásságaira nyitott olvasóinknak ajánljuk, Kondor Katalin alábbi záró gondolatainak figyelembe vételével:

„Az én világlátásom szerint az élet feladat, és nem örömünnep. Lehet és kell is áhítani a boldogságot, de tudomásul kell vennünk, hogy nem feltétlenül arra születtünk, hanem arra, hogy küzdjünk, s megtapasztaljunk olyan dolgokat, amiket csak fizikai testbe zárva lehet megtapasztalni. S eme tudás birtokában csiszolódjunk, s mindig magasabb osztályba lépjünk.

Mélységes a hitem abban, hogy az élet örök, s Krisztus országában sok lakhely van. Ez ad értelmet mindenfajta küzdelemnek...”