T. Howard ötven története

Azért nem egy P. Howard - mondták róla, akik a Kismaccsban hallgatták kalandos történeteit.

- Csak kisinasa lehetne.

Így ragadt rá a T. mint tanuló megjelölés. Később már azt sem tudták, hogy Howardnak miért hívják. Nyelvbotlásnak gondolhatnák. A Huber jobban illett volna hozzá a sok hubertusz miatt, amit megivott...

Megesik, hogy az ember néha többet eszik a kelleténél. Nem csak úgy éppen, egy kicsivel többet, hanem úgy jó „szakszerűen” bezabál. Amikor érzi, hogy testét fejbúbtól a lábujjakig érő elnehezedés tölti el, tudja, hogy valamit csinálnia kell...

„A világ ma olyan, mint egy nagy bezabálás. Jól felfogott anyagi érdekből telitömnek bennünket mindenfelével, fizikailag és átvitt értelemben is. Jórészt olyan dolgokkal, amikre egyébként semmi szükségünk sincs, amitől úgy érezzük magunkat, mint aki rendesen bezabált. Lelkünk a sok káros behatástól elnehezül. Nehéz lélekkel pedig a testünk sem működhet jól...”

Kozár Gábor könyve ebben a közegben a friss levegő. Néhány jól eső, arcot megcsípő, tüdőt tisztító hajnali lélegzet... Pont olyan, amilyenre a ma emberének szüksége van. Jó kedvvel és jó lélekkel „fogyasztható”...

A „T. Howard Ötven Története” című eme kiadványt a rövid, humoros és tanulságos történeteket kedvelő olvasóinknak ajánljuk, értékes mondanivalóval, politika és trágárság nélkül...

Ajándékozása öröm annak, aki kapja, annak is, aki adja, és segítség a rokkant írónak is!