Harcra fel!

Pozsonyi Ádám (1969. –) író, publicista, zenész. Eredetileg képzőművésznek indult, a pályafutását mint underground muzsikus kezdte. Az 1980-as években több budapesti punkzenekar tagja volt.
(underground, e: andergraund = földfelszín alatti, vagyis az általánosan vagy hivatalosan elfogadottól eltérő, a fennálló rendtől való elkülönülést hangoztató, ellene látványosan lázadó, főleg az ifjúság körében divatos magatartás...)

Írói munkássága is gyakorlatilag az „undergroundból” eredeztethető. 1990-ben megalapította a Genyó Szívó Disztroly nevezetű fanzint (szamizdat kiadványt), s itt alakította ki sajátos, csak rá jellemző formanyelvét.

A hivatalos sajtóban - néhány provokatív, figyelemfelkeltő interjút követően (Wanted Magazin, Magyar Fórum, Magyar Demokrata) az ezredforduló táján kezdett el publikálni. Elbeszéléseiben „mestereihez, Mikszáthhoz, Hašekhoz, Mrozekhez és Chestertonhoz hűen a groteszk, az abszurd, az irónia és a gyilkos humor minden eszközét latba veti, hogy leleplezze a mai kor felvilágosult ostobaságait és fricskát mutasson a tolerancia egyetemes diktatúrájának.”

„Pozsonyi Ádám életének eddigi évei az őszinteségről, a gondolkodás bátorságáról szólnak. Publicistaként éppen úgy mint íróként nem görbe tükröt tart elénk, csak nekünk már a normális tükör tűnik görbének. A normalitás hat abszurdként. Ez voltaképp a munkássága fő üzenete is. Nem dől be a rendszerváltás hazugságának sem. Látja, hogy lényegileg semmi se változott.

A demokrácia éppen úgy abszurd és hazug, mint a kommunizmus. Helyzetünk abszurditását azonban csak groteszk módon lehet láttatni. „A groteszket a maga tisztaságában talán ma ő képviseli egyedül irodalmunkban.” – írja Bognár József, 2005-ben, a „Jönnek a kispolgárok” c. elbeszélésgyűjtemény utószavában.

A világnézete konzervatív (reakciós) és antiliberális. Ahogy ő szokta mondani: haladásellenes és ellenforradalmár. Nézetrendszerét legtömörebben – és eddig legteljesebben – Göre Gábor, mint filozófus című munkájában fejti ki. A műben társszerzőként szerepelteti Göre Gábor, lepéndi bírót, Gárdonyi Géza közismert „leragadt parasztját”, és ellentétben a megszokott, hivatalos irodalomkritikai nézőponttal, nem megmosolyogja, hanem követendő példaként, a legnagyobb magyar filozófusként állítja elénk.

2009 novemberében nagy port vert fel a Magyar Demokrata lapban megjelent Harcra fel! című írása...

Szenteste előtt két héttel besétáltam az egyik reprodukciókat árusító könyvesboltba.

• Van maguknál Hitler?
• Miféle Hitler?
• Természetesen Hitlerről beszélek, a nagy német tájképfestőről.

Az eladó egy másodpercig némán düllesztette rám a szemét, majd az ajtóig kísért.

Egy jól ismert képkereskedés ott volt közvetlenül a szomszédban.

- Van Hitlerük? – tértem rögtön a lényegre.

A fiatal elárusítóhölgy erre úgy megijedt, hogy lenyelte a rágógumiját, amit az illemszabályok és a jó modor előírásait súlyosan megszegve rágott. Nem is mondott ezután semmit, csak állt ott, s ijedten pislogott a főnöke felé.

• Hitler albumot szeretnék vásárolni – mondtam neki is, mert időközben a segítségére sietett. Hitlert! – ismételtem meg hangosan, mert láttam, hogy nem érti.
• Ilyesmit nem tartunk – borzongott meg. - Üzletünk kizárólag képzőművészeti alkotásokkal foglalkozik.

Felemeltem a mutatóujjam, s a szeme közé néztem.

- Adolf Hitler, a nagy német tájképfestő - önnön meghatározása szerint „kisfestő és akvarellista” – oly jó nevű művész volt saját korában, hogy még a müncheni Szépművészeti Akadémia nagy aranyérmét is elnyerte. Minden bizonnyal nem ok nélkül – tettem még hozzá. Majdhogy ki nem dobtak.

A fenti részlet Pozsonyi Ádám Harcra Fel! című, legfrissebb (2012) kötetéből származik, melyben a szerző - politikailag szigorúan nem korrekt - humoreszkjeit, szatíráit, s groteszk hangulatú elbeszéléseit gyűjtötte egybe.

Az öt különálló fejezetre osztott gyűjtemény az elmúlt 15 év terméséből válogat, s a novellák jó része nemhogy kötetbe gyűjtve, de sehol nem volt még korábban olvasható.

Ezekben az írásokban a szerző korunk összes ostobaságát, korlátoltságát, kötelező jellegű szellemi béklyóját kigúnyolja, kezdve a legfőbb kirekesztő liberálisok szólamain (Liberálisok közt), a szellemi élet gyáva, megfelelési kényszeres merevségén (Vezér és műve), a fogyasztói társadalom mesterséges vágyain át (Pitiáner világ), egész a fiatalság konformizmussá merevedett hőzöngéséig (Hogyan lázadjunk?).

De helyet kaptak a gyűjteményben az örök emberi gyarlóságokat pellengérre tűző, politikai aktualitástól mentes szatírák is (Egy agglegény titkos naplójából, Füstbe ment terv, Egy sértett ember kálváriája, Zsidó-magyar összeborulás a Piccolino-ban, Tapintatos viselkedés borszakértők közt.)

A kötetet a szerző saját rajzai díszítik.

A „Harcra Fel!” című eme kiadványt Pozsonyi Ádám 2012-ben megjelent kötete iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely - politikailag szigorúan nem korrekt - humoreszkjeit, szatíráit, groteszk hangulatú elbeszéléseit gyűjtötte egybe.

Pozsonyi Ádám további kötetei:

Keskeny Károly élete és kora.
Harcra fel!
Rebellió.Göre Gábor mint filozófus
Jönnek a kispolgárok.
Hogyan pukkasszunk liberálisokat?
Még néhány ötlet a liberálisok pukkasztásához.