Szájról szájra — A magyarság szállóigéi

- Mi a szállóige?

A szállóige ismeretes eredetű szólásmód. Ugyanis a szállóigének a nyelv kincsében mindig szólásmód értéke van; akkor is, ha csak egy szó vagy egy név, akkor is, ha kifejezés, mondás vagy hosszú idézet. (A szállóige valamely irodalmi, tudományos vagy népszerű mű /pl. film/ közismert, gyakran idézett rövid részlete, amely valamilyen bölcsességet, fontos gondolatot, vagy valamilyen gyakori élethelyzetet fejez ki.)

Ezt az értéket az az ereje adja neki, hogy a maga helyén minden körülírásnál hathatósabban érzékeltet egy-egy gondolatot. Ha pl. azt mondom: Othello, többet mondok, mint ha féltékeny férjet emlegetnék; mert abban a névben benne van a shakespeare-i tragédia egész hatalma.

A vessünk fátyolt a múltakra kevés szóval elénk tárja hazánk félévszázados történetét.

A hátra van még a feketeleves tökéletesen határoz meg egy helyzetet.

Pató Pál a nagy általánosságú alak.

Igaza van Alexander Bernátnak: „Maga a szó sztenografikus jele egy gondolatnak; a szállóige sztenogramja egy gondolatsornak. (L. Száll az ige, Budapesti Hírlap, 1895. február 17.)

A szállóigék keletkezése is erőkiválás, mint minden ezen a világon. Egy-egy mondott vagy írott dolog, egy-egy szó vagy név, egy-egy alak a maga erejénél fogva szólásmóddá válik, s belejut a nyelv kincsébe.

- Mi ez az ereje?

Néha az igazság, néha a szépség, néha a rövidség, néha a furcsaság; és mindig az a valami, amiben benne van a népszerűség titka: az alkalom.

Ez a magyarázata ama jelenségnek, hogy a szállóigék nagy része nem tartozik az emberi elme alkotásainak legjavához. Mély gondolatok, költői remekek, ha ismeretesek is, nem járnak szájról szájra; a legjobb esetben is csak idézetek maradnak.

A „Szájról Szájra” című, a magyarság szállóigéit tartalmazó eme kötet érdekes és tanulságos szórakozást nyújt, kortól függetlenül minden könyvbarátnak.