Sumér nyomok Erdélyben

Régi adóssága volt ez a kötet a magyar könyvkiadásnak. A sokszor hivatkozott, óriási munkát végzett régésznő kutatásait, a tárgyi és régészeti adatokkal is bizonyított sumer nyomokat fedi fel.

TORMA ZSÓFIA a világ legelső, terepen dolgozó, ásató ré­gésznője. Az Erdélyben született nemes lány tárta fel az újkőkori (kb. i.e. 5000-3000) tordosi kultúrát, amelyet ma a világ vezető régészei ismertetnek, anélkül, hogy Torma Zsófia nevét megemlítenék.

„Több, mint 11 000 rovásjeles agyagkorong is a leletanyagába tartozik, amely feltételezésem szerint azt bizonyítja, hogy őseink már az újkőkorban feltalálták az iskola in­tézményét”.

Torma Zsófia hatalmas gyűjteményének jelentős darabjait horvát, román régészek hordták szét. Tudományos írásai ma sincsenek rendszerezve, ki­adva. Az emigrációba kényszerült Fehérné Walter Anna az anyagi gon­djai ellenére is megjelentette Torma Zsófia műveinek rövid összefoglalóját Buenos Airesben, 1972-ben.

Az összefoglaló a „Sumer nyomok Erdélyben” címet vise­li. Torma Zsófia elhallgatásának oka ugyanis az, hogy régészeti leletei alap­ján hasonlóságokat állapított meg a Kárpát-medence és Mezopotámia korai kultúrái között.

A lexikonokban 3-4 sort kap és egyáltalán nem említik az 1986-ban kiadott 3 kötetes, 2000 oldalas „Erdély története” című monográ­fiában.

A „Sumér Nyomok Erdélyben” című eme kiadványt a régésznő kutatásai, tárgyi és régészeti emlékei, a bizonyított erdélyi sumér nyomok iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.

Torma Zsófia Csicsókeresztúr 1832. szeptember 27. - Szászváros 1899. november 14. Ősrégész, a Kárpát-medence legértékesebb neolitleleteinek felfedezője, amelyet ma tordosi leletek néven ismerünk.

(Kutatásai során különböző töredékeket talált, amelyeknek a székely rovásírásra emlékeztető jelei a sumer-akkád és az erdélyi jelek összehasonlítására vezették. Így bizonyítva egy nyolc-kilencezer éve a Kárpát-medencében írással rendelkező népnek a létét és továbbélésének lehetőségét. A maga korában ez értetlenséggel találkozott. A külföldi tudós társadalom többnyire nem ismerte a magyarok ősi írását, a rovásírást. Ezért Torma Zsófiának nem hitték el, hogy leletei nem a római, hanem az őskorból származnak...

A szakirodalomban való tájékozottsága, nyelvismerete rendkívül széles volt, ismerte a magyar, a német, a francia, az angol, a görög, a latin szerzők műveit, az elsők között foglalkozott barlangkutatásokkal, és bizonyította, hogy az akkori Magyarország területén a jégkorszakot megelőző korban is élt ember...)