Mit látsz egy íróasztalon? ANTIKVÁR — Lászlóffy Aladár világa

Ajándék könyv volt, az első oldalon beírás található!

„... huszadik századi ember, amint maga mögött hagyja bolygóját, hogy átröpítse a történelmet a csillagokra, vagy visszazuhanjon és kezdje az egészet elölről.”
(Földes László)

(Nála) „az emberi munka... nem feladat, kötelesség, hanem belső, lírai mondanivaló” „… ez már nem egy ember hite, hanem az emberiségé is.”
(Kántor Lajos)

„... verseit nemcsak az értelem sugallja, hanem az évezredek során mindig fenyegetett teljes emberség önvédő indulata, számon kérő szenvedélye is, e szenvedély belső tüzétől izzva, az acélos formák is oly sokszínű ragyogásra képesek, melyet az olvadékonyabb nemesfémek nem ismerhetnek.”
(Láng Gusztáv)

„A történelem felrajzolta az idő borítólapjára a legnagyszerűbb kérdőjelet: az emberi gerincoszlopot. Erre a kérdőjelre válaszol egyetlen hatalmas körmondattal L. A.”
(K. Jakab Antal)

Részlet a kötetből:
ELŐSZÓ ÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Egyetemista korom óta foglalkoztat Lászlóffy Aladár minden műve, írása. Akaratlanul szorosan összefonódott minden irodalomtörténettel kapcsolatos munkámmal. Végigkísérte és kíséri pályámat. Így minden kedves, jeles mester, munkatárs, szakmai konferencia szerepet játszott az adottt műelemző gyakorlat és irodalomelméleti koncepció, módszer kimunkálásában.

Hosszú lenne a névsor, ha megkísérelnék név szerint valamennyiüknek tisztelegni. Próbáltam méltó lenni hozzájuk.

Szerencsés vagyok, hogy kitűnő munkahelyeken, évtizedeken át aktívan részt vehettem fontos, közös műhelymunkákban. Leghosszabb ideig a MTA Irodalomtudományi Intézet
munkatársaként-főmunkatársaként, majd a Szegedi Egyetem Klasszikus Magyar Irodalom Tanszékén mint docens. Utóbbi intézményen belül az általam nagyra becsült „szegedi iskola” munkacsoportjában is dolgozhattam.

Tapasztalataimat megkíséreltem hasznosítani, beépíteni választott és makacs következetességre törekvő kutatásaimba, a mindezekhez szervesen ízesülő monográfiába.