(Kis)kamaszok — Milyenek ők ma, és hogyan kapcsolódjunk hozzájuk jól?

Be kell vallanom: a mai kamaszok világa engem is gyakran zavarba ejt. Gyorsabb, zajosabb és átláthatatlanabb, mint az, amelyikben mi nőttünk fel. Más csatornákon, más nyelven kommunikálnak, és sokszor úgy tűnik, mintha láthatatlan falak választanának el minket egymástól. Mégis, ha mélyebbre nézek, felismerem bennük ugyanazokat a vágyakat, amelyek serdülőként engem is éltettek: hogy lássanak, értsenek, szeressenek. A különbség talán csak annyi, hogy nekik jóval nagyobb zűrzavarban és nyomás alatt kell boldogulniuk, mert azóta sokkal bonyolultabb és fenyegetőbb lett a világ. Nem csoda, hogy mi, szülők, pedagógusok gyakran tanácstalanul keressük az utat hozzájuk.

Ez a könyv ebből a keresésből született. Abból a vágyból, hogy elérjük őket. Arra hívom az olvasót, hogy induljunk el egy közös úton, ahol nemcsak a gyermekeinket fedezhetjük fel újra, hanem saját elfelejtett részünket is. A bizonytalant, a lázadót, a sebezhetőt: belső kamaszunkat, aki még mindig bennünk él. Meggyőződésem, hogy mindig van esély újra egymásra találni, ha elég nyitott szívvel akarjuk megérteni a másikat - és önmagunkat. Hiszen végső soron csak egymás által ismerhetjük meg igazán, kik vagyunk. Tartsanak velem ezen az úton!

A neves pszichológus új könyvében a legfrissebb kutatási eredményekre, a gyakorló pedagógusok tapasztalataira és saját személyes élményeire támaszkodva térképezi fel, milyenek is a mai (kis)kamaszok.

Lényegre törően gyűjti össze mindazt, ami segíthet megérteni belső világukat és kapcsolatot teremteni velük. A prepubertáskor és pubertáskor klasszikus jellemzőin túl bőségesen foglalkozik a modern jelenségekkel is: a digitális kamaszkorral és következményeivel; az elharapózó online és offline zaklatással; valamint az érzelmi túlterhelődésből és reményvesztetteségből fakadó mentális problémákkal.

Nem kerüli tehát a nehéz témákat - ám derűs, optimista személyisége átszövi a sorokat, és helyet kapnak a tőle megszokott szórakoztató történetek is. Hiszi, hogy a problémákat tisztán kell látnunk, ugyanakkor szükségünk van életkedvre és reményre is.