Hadifoglyok élete Szibériában — Krasznojarszki hadifogolytábor

1914. szeptember 12-én az első lembergi csatánál kerültem fogságba. Október 4-én már Szibériában, Krasznojarszkban voltam. Itt töltöttem el 1922 tavaszig tartó fogságom egész idejét, kivéve három hónapot 1918-ban, mely év májusában egy invalidus szállítmánnyal elindulva, a csehek útközben feltartóztattak és háromhavi vasúti és tomszki tartózkodás után Krasznojarszkba visszaszállítottak. Fogságba jutásom kezdetétől voltak feljegyzéseim. Amikor a Dánián át kicserélt tisztektől értesültünk, hogy otthon a hadifogságban eltöltött időről részletes jelentést kell tenni, feljegyzéseimet kiegészítettem. Már 1918-ban, az invalidus-szállítmány elindulása előtt, feljegyzéseim, valamint a bekövetelt jelentések alapján összeállítottam a hadifogolytáborra vonatkozó összes adatokat, és azokat egy füzetbe a francia „Rendhagyó igék” közé írtam le. A füzethez csatolt számos eredeti melléklet, kimutatás, jelentés, rajz stb., akkor elég nagy csomagot képezett, mely azonban mindig kisebb és kisebb lett, részben a különféle uralmak alatt tartott motozások miatt, részben, mert lassanként az oly természetű írásokat, melyek esetleg egyeseknek vagy az egésznek ártottak volna, én magam semmisítettem meg. Végül, midőn 1922-ben a krasznojarszki első négy túsz szállítmánytól még az állomáson az összes iratokat elszedték, az említett füzetet és néhány főbb mellékletet egy ottani polgári egyénnek adtam át, míg a többit elégettem. Ezeket a Krasznojarszkban visszahagyott írásaimat ez év nyarán hiánytalanul megkaptam, így jutottam abba a helyzetbe, hogy annyi év után is képes vagyok a krasznojarszki hadifogolytáborról hű képet adni. Szükségesnek tartom itt hangsúlyozni, hogy könyvem első részében foglaltak legnagyobb részét még 1918-ban Írtam, tehát a még akkor fennálló viszonyok, nézetek és elnevezések stb. szerint állítottam össze, míg a könyv második részét itthon, utólag, emlékezetből, miért is ez csak nagybani tájékoztatást nyújt arról az időszakról, mely 1918 tavaszától 1922 tavaszig terjedt. Tartozom egy magyarázattal. 1923-ban Budapesten hallottam egy előadást Szibéria egyik előttem ismeretlen hadifogolyállomásáról. Előadás alatt és után megjegyeztem magamban: Nini, hisz ez nálunk, Krasznojarszkban is így volt, csak az emberek és hely volt más. Azért adtam könyvemnek kezdő címül „Hadifoglyok élete Szibériában”, dacára, hogy az főleg a krasznojarszki táborral foglalkozik, mert ennek a tábornak leírása jellemzi a többieket is, tehát az összes szibériai foglyok életét.