A bolsevizmus Magyarországon

A bolsevizmus 1919-es rémuralma felkészületlenül érte a magyar polgári réteget, ráadásul az még évekkel később is az átélt sokk hatása alatt próbálta értelmezni és megmagyarázni az elképzelhetetlent.

A proletárdiktatúrát követően azonnal elkezdtek megjelenni azok a könyvek, cikkek, amelyek keresték az okokat és igyekeztek felfedni az események mozgatórugóinak hátterét, azzal a szándékkal, hogy soha többet ne ismétlődhessen meg az a borzalom, ami akkor megtörtént. Akkor még nem is sejtették, hogy 1918 és 1919 véres valósága csak az előszobája annak a pokolnak, amely 1945 után következett.

Ebbe az okokat és a terror időszakának lefolyását kutató és elemző könyvek sorába illeszkedik bele Tápay-Szabó László 1919-ben (!) megjelent „A bolsevizmus Magyarországon” című könyve, mely joggal vívta ki a keresztény polgári sajtó elismerését is.

Ez alapján is láthatjuk, nem meglepetés, hogy 1945-ben Tápay-Szabó László könyve is a betiltott és elkobzott művek tárát gazdagította és mindmáig úgy tűnt, a kommunista diktatúra cenzúrája sikeresen kiradírozta a magyar történelemből. A mű 1919-es kiadása után 2022-ben jelenik meg újra.

Tápay-Szabó László (1877–1941) újságíró, író. A „Szegedi Híradó” és a „Budapesti Hírlap” (1893), a „Szegedi Hírlap” (1894), majd a budapesti „Hazánk” munkatársa, a nagyváradi „Tiszántúl” felelős szerkesztője (1896–1898), az „Arad és Vidéke”, a „Pesti Napló”, a „Pesti Hírlap” (1898–1901), majd a „Budapesti Hírlap” és az „Esti Újság” munkatársa és „Az Est” segédszerkesztője (1901-től).

1918-tól a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára, az „Új Nemzedék” című lap főszerkesztője (1919–1923). 1923-tól az USA Columbia Egyetemén a magyar nyelv és irodalom tanára. Hazatérése után a „Pesti Napló”, majd az „Újság” munkatársa, 1930-tól a szegedi tudományegyetem tanára.

Ajánljuk mellé:

A Tanácsköztársaság véres almanachja