Fraktál - Az apa és a fiú nevében

Szerző: Karl Lerner

Fraktál - Az apa és a fiú nevében

Ár: 3 162 Ft · Raktáron

Adatok

Kiadó
Magánkiadás
Megjelenés
2012
Kötés
Puha kötésű ragasztott
Oldalszám
494 oldal
ISBN
9789630837057
Tömeg
598 g

Ezt a könyvet támaszul azoknak érdemes olvasni, akiknek vannak még kételyeik, mert nem ismerik magukat. Megerősítésül azoknak, akiknek már nincsenek kételyeik, mert ismerik magukat. Ha nyitott értelemmel és szívvel, figyelmesen olvassuk, talán nem maradnak kétségeink, és tudni fogjuk, hogy kik is vagyunk valójában. A kötet főhőse maga az esendő ember, mindazok, akik megpróbálnak az életük színpadán betöltött szerepükre visszatekinteni, felismerve, hogy múltunknak nemcsak a főszereplői, hanem a forgatókönyv írói és rendezői is egyben. A két főszereplős cselekmény mindössze két órába lett sűrítve a relatív időben, az Apa és Fiú dialógusában. Mindez a kettőjük kapcsolatában jut kifejezésre, a jelenben, ugyanakkor a régmúltban is...

Leírás

- Kinek érdemes olvasni ezt a könyvet?:

Támaszul azoknak, akiknek vannak még kételyeik, mert nem ismerik magukat.

Megerősítésül azoknak, akiknek már nincsenek kételyeik, mert ismerik magukat.

Senkit nem akarok megtéveszteni. Nem tudom Ki, vagy Mi vagyok. Azt tudom, hogy mi nem. Író nem vagyok. Mégis megírom ezt a könyvet és próbálok meggyőzni mindenkit - főként magamat – ennek az ellenkezőjéről.

Egyetlen mentségem van: a logikai ökonómia vágya és kényszere, ami megpróbálja kizárni az emberi affektusokat; a legfontosabbakat, létünket meghatározó érzelmeket. Ennek a paradoxonnak a felismerését és feloldását kísérlem meg, amit szeretnék megosztani mindenkivel.

Ha nyitott értelemmel és szívvel, figyelmesen olvasod a könyvet, talán nem maradnak kétségeid – úgy mint nekem – és tudni fogod ki is vagy valójában.

A könyv főhőse nem a szerző, - a látszat ellenére, - hanem maga az esendő ember, mindazok, akik megpróbálnak saját életük színpadán betöltött szerepükre visszatekinteni, felismervén, hogy Mi a múltunknak nem csak főszereplői vagyunk, hanem egyúttal a forgatókönyv írói és a darab rendezői is. Ettől talán képessé válunk a múltba tekintve, annak őszinte kritikusaként is debütálni, és a teljesítményt elfogulatlanul, objektív módon értékelni… akkor is, ha fáj.

A főhős egy furcsa, önmaga számára is nehezen megmagyarázható esemény kapcsán szembesül saját magával, szégyenteljes, gyarlóságokkal teli esendő múltjával, és múltjában azzal a titokzatos lénnyel, akit Énnek nevezünk, és akit talán valamennyien hozzá hasonló módon megszemélyesítünk, mégsem ismerünk, mert magunknak is hazudunk, - hiszen magunkat is becsapjuk, - és mindezt anélkül, hogy tudnánk, vagy tudomásunk lenne róla.

A két főszereplős cselekmény mindössze két órába van sűrítve a relatív időben, az Apa és Fiú dialógusában.

Mindez a kettőjük kapcsolatában jut kifejezésre, a jelenben, ugyanakkor a régmúltban is az Apa (mondhatni) kényszeres múltfeltáró elbeszéléseiben, amit a Fiú, - (ebben a 2 órában) - kénytelen végighallgatni...

Ezeket is ajánljuk