Erdélyi emlék

Már hajnalodik, mikor a különvonat, mely államférfiakat, politikusokat és újságírókat visz a kolozsvári ünnepre, megáll a történelmi Erdély területén, hogy – Nagyvárad után először – megpihenjen, mielőtt nekivág az útnak, mely néhány óra múltán elvezeti Erdély fővárosába. Kolozsvárra utazunk, s mintha csak e hajnali pillanatban érzékelnők teljesen és először ennek az útnak a valóságát.

Márai Sándor (Kassa, 1990. - San Diego 1989.) először 1940-ben utazik Erdélybe, rögtön a második bécsi döntést követő napokban. Élete során kevés esemény hozza ki belőle olyan szemmel láthatóan az érzelmeket, mint Erdély visszatérése. Mindez nem pusztán a felemás igazságtételnek köszönhető, hanem a felfedezés feletti örömnek is.

Különösen igaz ez a „székely” körútjaira, amikor csak hírből, könyvből ismert tájakat látogat végig, és vonzó szellemiséggel, élő és elhunyt alkotók életművével találkozik...

Az „Erdélyi Emlék” című eme kiadványt a Kassa, Erdély, Európa, a szülővárosával rokon lelkiségű helyek iránti vonzódás, a Felvidék és Erdély városainak azonos szellemisége iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amelynek alapja az azonos sors, a határon túlra száműzöttség, az elszakítottság, és ezzel együtt a vágy a visszatérésre és az igazságszolgáltatásra...

Ajánlottak még a sorozatban megjelent eddigi kötetek:

• Budán lakni világnézet;
• Régi Kassa, álom;
• Itália életérzés;
• Amerika délibáb