A magyarság őstörténete és őshazája — 7 őstörténeti tanulmány, 15 cikk, +23 könyvet tartalmazó CD melléklettel KAPHATÓ, RENDELHETŐ!

Együtt sosem látott, beszerezhetetlen tanulmányok gyűjteményét tartja kezében az Olvasó. Egy páratlan látásmódú, az ismeretlenségbe vesző magyar kutató, hatalmas munkásságát gyűjtöttük itt egybe.

A tiszalöki dr. Cserép József történész, magyar őstörténeti világképe géniuszi. Munkái még a főkönyvtárainkban sem jelennek meg, kutató nem kölcsönözheti. Egyszerűen nincs és nem is létezik. Nem is létezhet. Valahogy ellentétbe került dr. Cserép és a „hivatalos” tudomány, s ez az oka az elhallgatásának. Pedig páratlan felfedezéseket tett és alaposságát, olvasottságát, felkészültségét aligha lehet vitatni.

Nagy örömmel nyújtjuk át ezt az alábbi páratlan gyűjteményt, melynek megszerzése is igen komoly erőfeszítéseket igényelt a Kiadó részéről:

- „Classica philologia a történelem alapozója”
(Fölfedezésem s más tudományos megállapításaim) (1936)

• „A magyarok őshazája és őstörténete – Madya-Lemuria és Atlantisz a médok, pannónok, feniciek és etruszkok őshona és az emberi kultúra bölcsője.” (1933)
• „A magyarok eredete, a turáni népek őshazája és ókori története” (1925)
• „A turániak őshazája s ókori nagy vándorlásaik” (1924)
• „A világhírű Nagy Sándor a matyó-magyarság királya volt” (1937)
• „Honfoglaláskori történetünk újabb adatai” (1938)
• „A magyarok őshazája Amerika” (1929)

A kötethez egy 23 munkát tartalmazó CD melléklet is tartozik (3539 digitalizált korabeli oldallal), amelyen nem őstörténeti vonatkozású, de szintén történelmi kutatásának kötetei, dolgozatai érhetők el.

Így teljes a Cserép hagyaték, amely ebben a formában az egyik legértékesebb magyar őstörténeti örökség...

Cserép József (Kiskunfélegyháza, 1858. december 23. – Tiszalök, 1948. szeptember 23.) bölcselettudor, középiskolai és egyetemi tanár, Cserép Sándor öccse. Az algimnáziumot szülőhelyén, a felsőbb osztályokat Szegeden, az egyetemi tanulmányokat 1878-tól Budapesten végezte, ahol 1882-ben a klasszika-filológiából tanári oklevelet szerzett. 1884-ben bölcselettudor lett. 1889-ben tanári oklevelét a magyar nyelv és irodalommal egészítette ki a kolozsvári egyetemen. 1893-tól Aradon, majd 1897-től Budapesten működött mint főgimnáziumi tanár. 1893-ban a kolozsvári, 1898-ban a budapesti tudományegyetemen a római irodalomtörténet, a római régiségek magántanára lett. 1912-ben egyetemi nyilvános rendkívül tanár volt az 1920-ban történt nyugdíjba vonulásáig...