Pogány Biblia - Koppány hagyatéka — A magyar ősvallás szakrális öröksége

Gönczi Tamás új könyve a „Pogány Biblia” (alcíme: Koppány hagyatéka - A magyar pogányság szakrális öröksége) egy régen várt, hiánypótló kötet, mely a szerző elmúlt 10 évének szellemi gyümölcse.

A könyvet a szerzőtől már megszokott alaposság, közvetlen stílus és információ-gazdag tartalom jellemzi. Külön értéke, hogy a régi magyar táltosok látásmódját, vallásuk hitelveit olyan autentikus személyek élő beszédjéből veszi és hozza az olvasóhoz, akikről a környezetük is úgy tartotta, hogy ők pogány-papok, táltosok, erdei emberek, igricek és mondó-emberek egy személyben.

Mindez a szinte közvetlen autentikus információ és pogány világlátás az adatoktól, meghökkentő információktól, érzékeny meglátásoktól, következtetésektől hemzsegő fejezetekben érzékelhető, válik teljessé, amely teljességgel lenyűgözi majd az olvasót...

Meg kell még említenünk e kötet érdemei között azt a szókimondó, mondhatni egyenes és lényeglátó megközelítést, amely korunkban igazán ritka. Semmi elkenés, félremagyarázás és homályosság nem jellemzi.

Az olvasónak szinte olyan érzése támad, mintha e kötet szellemi fundamentumát a szerző oly hatalmas, elmozdíthatatlan - és ami nagyon fontos - megkerülhetetlen spirituális megismerés-szikrákból rakta volna össze, amelyeknek az összetartó erejét az a számtalan apró és sokak számára észrevétlen információ- és adathalmaz adja, amely egyedülállóvá teszi a művet.

Külön érdekesség, hogy a szerző mindezek közepette az élő beszéd, a verbális hagyomány által megőrzött pogány vallás látásmódját osztja meg az olvasóval, ami még egyedülállóbbá teszi a kötetet. A fejezeteken belüli téma-szabadság és kötetlenség a rendkívüli tudásanyaggal alátámasztva még az oly nehéz témákat is, mint amilyen például a magyar pogányság időképe, kozmológiája vagy eszkatológiája, könnyen olvashatóvá és világossá teszi.

A téma iránt komolyan érdeklődők végre Koppány és vallása kapcsán egy érdekes tényfeltáró kötetet kapnak kézhez.

Ez a könyv nem szubjektív spekulációkkal teli regény és nem csupán néprajzi, vallástörténeti munka, hanem izgalmas, érdekfeszítő olvasmány is a hiteles adatokkal, információkkal, meghökkentő és logikus következtetéseivel.

Részletek a kötetből:
„Régen itt az ideje kimondani a tényt: a pogány világ nem volt ateista, nem volt hitetlen. Ellenkezőleg. A pogány világ a természet láthatatlan törvényei szerint próbált élni, őszintén és szabadon, de sohasem hit és morál nélkül. Így is élt mindaddig, amíg ezt tehette. Volt hite, és ami nem utolsó dolog, innen, a mai világból nézve, volt gerince, tartása. Egyenes volt és bátor. Mikor pedig elvesztette az utolsó harcát, és kiteríttetve feküdt az új Európa küszöbén, szüntelenül gyalázták, szidták és megvetették. Egyszerűen azért, mert más volt, máshogy élt és látott, mint azt az új hit megkövetelte...

És mivel ő volt a vesztes, a halott oroszlán rugdosása szinte kötelező rítussá vált a hitváltó évtizedekben... A pogányság egykori, nagyon régről való szellemi őshagyatékának igen nagy részét az utána jövő vallások minden gátlás nélkül ügyesen széthordták, ellopták, lemásolták és átnevezve a magukévá tették. Mindez a hagyománylopás a pogány világ teteme fölött történt... Miközben teleüvöltötték a világot, hogy a pogány az barbár, hitetlen, gonosz, és nem ismeri Istent, nem ismeri a szeretetet és semmilyen értéket...”