Egyszer volt...

A Nemeskéri-Kiss famíliában a vadászat tradíciója régi időkre nyúlik vissza. Sándor már tizennégy évesen megkapta az első komoly puskáját. Később nemcsak szenvedélyes vadász, de kiváló katona, elismert hazafi és sikeres sportember is vált belőle, emellett komoly diplomáciai karriert is befutott.

Több nyelven beszélt és irodalmi, szakirodalmi, fordítói munkái is igen színvonalasak. Könyvei mellett cikkei is jelentek meg, ezek közül legtöbb a Nimród Vadászújságban. Előfordult, hogy írásait saját fotókkal vagy rajzokkal is gazdagította. Mindezek mellett a Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegyletnek az alapítója is volt.

Egész életében kiemelt helyet foglalt el a vadászat, azon belül is a nagyvadak elejtése.

„Nálam a nagyvad képviseli a tokaji aszút. Nekem az az igazi ünnepem. Az tette reám a legmélyebb benyomásokat, az hagyta bennem a legszebb emlékeket.”

Eme emlékek közül válogat a szerző az „Egyszer Volt...” című könyvének megírásakor. Ekkor már közel negyvenévnyi tapasztalata volt a vadászat terén. Megkapó őszinteségével, lebilincselően olvasmányos stílusával és nem utolsósorban fontos meglátásaival nemcsak szórakoztat, hanem értékes tudnivalókkal is szolgál.

A könyv legnagyobbrészt a nagyvadak királyáról, a szarvasról szól, de többek közt medve-, róka-, vaddisznó-, siketfajd-, jávorszarvas- és fókavadászatról is olvashatunk benne, amennyiben megfogadjuk a szerző tanácsát, miszerint:

„... telepedjünk le a lobogó kandalló mellé, nyújtózzunk el a jó karosszékünkben, gyújtsunk rá a pipánkra, vessünk egy tekintetet a falakon függő sok-sok gyönyörű trófeára és kezdjük el: Egyszer volt...”

Jó Szórakozást Hozzá!