Belső szabadság — Elég jó szülő - elég jó gyerek

Tizenhét éves koromban a barátom anyja megkérdezte, hogy mi akarok lenni. Világcsavargó, válaszoltam. Hobó, a régi, Jack London-i értelemben. Később megnéztem „A pármai kolostor”-ból készült nagyszerű filmet, Gérard Philipe főszereplésével, mely úgy kezdődik, hogy robog egy hintó a sziklás észak-itáliai tájon, és a sziklák közül egyszer csak leugrik egy útonálló. Az utasok a pisztolyukhoz kapnak:

- Ki vagy? (Én legalábbis így emlékeztem évtizedekig.) Mire ő meghajol, köpenye lobog a szélben, nagy karimás kalapját leveszi, grandezzával meglóbálja, és azt mondja: Ferrante Palla, szabad ember.

Attól kezdve azt gondoltam: ez akarok lenni! Szabad ember! Közben eltelt több mint ötven év, és azóta is próbálok, igyekszem az lenni. Remélem, hogy az is vagyok. De legalábbis úton vagyok a szabademberség felé.

Mindig el akarják venni a külső szabadságunkat, ez legkésőbb az iskolába lépéssel megkezdődik, de sokszor már az óvodában is fenyeget. Ami viszont mindig megmaradhat, ha kimunkáltuk magunkban, az a belső szabadság. Már a magzati korban kezdődik ennek megalapozása az örömteli biztonság megadásával - amely ilyenkor még az anya örömteli biztonságérzetét jelenti.

És aztán:

• Tudok-e a gyerekemnek továbbra is örülni, vagy szorongok, és ez a szorongás őt is görcsbe rántja?
• Netán tanításoknak esem áldozatul, és elhatározom, hogy ezt a kis lényt erre vagy arra fogom terelni?
• Tudok-e őszinte maradni? Akkor is, ha baj van?
• Ha éppen elválunk vagy valaki beteg a családban?
• Tudom-e hagyni, hogy ő felfedezze önmagát, a maga világát és a világot maga körül, vagy azt hiszem, hogy mindent nekem kell megszerveznem?

Tényleg:

• Mi az, amitől nekem kell megvédenem őt?
• Észreveszem-e, ha tőlem beteg a gyerek?
• Vajon agresszívvé kell-e őt nevelnem ebben az agresszív világban, hogy sikeres legyen? (Semmiképpen!)

Hogy újra és újra jelen tudjak lenni a magam és a gyerekem életében, ehhez a mindig fenyegetett, de mindig újra kiküzdhető belső szabadság kell!

„Csak a belső szabadságból születik mindig újjá a világ valódi látása és az igazság...
Minél inkább a kor feladatává válik a belső szabadság kimunkálása...

De minél inkább feladat, annál inkább el akarják azt tőlünk venni. Ugyanis »Ahol valami jó készül, oda gyűlnek az ördögök« - tartja a középkori mondás. Mármint, hogy megakadályozzák a megszületését”.

Ne Engedjük Nekik!