Balladáskönyv

SINKA ISTVÁN (Nagyszalonta, /ma Románia, Bihar megye/ 1897. szeptember 24. – Budapest, 1969. június 17.) Kossuth-díjas (1990) költő, író.

Bihari ridegpásztor családban született, maga is bojtár, majd juhász volt Nagyszalonta környékén. 1920-ban Vésztőn telepedett le. A Magyar Falu című újság pályázatára küldte be első verseit. Veres Péterrel, Szabó Pállal és Barsi Dénessel kötött barátságot. 1935-ben Barsi, Szabó és Sinka megalapították a Kelet Népe című folyóiratot. 1936-ban Budapestre költözött. Munkát nem talált, nyomorgott... 1939-ben Püski Sándor, a Magyar Élet kiadója jelentette meg Vád című verseskötetét. 1945 után szembehelyezkedett a szocialista átalakulással, és hosszú időre kívül rekedt az irodalmi életen...

A magyar nép a balladák népe. A nemzet történelme maga is egyetlen fenséges ballada.

A nemzet imája, Kölcsey himnusza balladai lüktetésű drámai ének, sűrített magyar történelem. Népköltészetünk is a balladák a legerőteljesebb alkotásai. Egyik legnagyobb költőnk, mint a ballada Shakespeareje nyerte el a halhatatlanságot.

SINKA ISTVÁN költészetének is a balladák a legkiemelkedőbb és különös színt jelentő értékei. Sinka a legmélyebb magyar rétegekből emelkedett ki. Onnan hozta magával a balladai készséget és szemléletet.

Balladáiban a népi Magyarország rejtett világa, s lefojtott fájdalma elevenedik meg drámai erővel. Muhoray Mihály színes képei a rokonlelkű művész teremtő készségével juttatják kifejezésre Sinka balladáinak drámai feszültségét.

A „BALLADÁSKÖNYV” című ezen kiadványt a balladák iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk, akik úgy tekintenek Sinka István balladáira, mint sűrített magyar történelemre és úgy forgatják ezt a kötetet, hogy a szerzője az egyik legnagyobb költőnk, mint a ballada Shakespeareje nyerte el a halhatatlanságot.

Ajánlott még:
A fekete bojtár vallomásai.