Az ötödik pecsét

A nyilas-uralom idején játszódó történetben – amelyből Fábri Zoltán rendezésében nagyszerű film is készült – egy négyfős baráti társaság szokásához híven összegyűlik egy kis esti borozgatásra, eszmecserére.

Aznap a társaság ötfősre bővül, és az apró-cseprő napi ügyek megbeszélése mellett egy komoly filozofikus kérdés is terítékre kerül: ha maguk dönthetnének arról, hogy haláluk után egy gazdag, ám kegyetlen és zsarnoki uralkodó vagy egy megalázott, megnyomorított, de tiszta lelkiismeretű rabszolga testében születhetnének újra, vajon melyik mellett tennék le a voksukat?

A kérdés még hazatérésük után is foglalkoztatja őket, és sorsuk úgy alakul, hogy hamarosan valóban választaniuk kell a tiszta lelkiismeret és a szabadság között, méghozzá úgy, hogy az előbbi a halált, utóbbi pedig a megalázottságot jelenti.

• Vajon tiszta szívvel meghalni, vagy – a mások iránt már korábban vállalt felelősség miatt – megtörten tovább élni a nehezebb vállalás?
• Vajon mi hasonló helyzetben hogyan cselekednénk?

Hiszen „mindannyian oda vagyunk kötözve más emberek életéhez, és nem dönthetünk szívünk szerint!”

„Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg.”