Az emberi szív — Miért vagyunk egyaránt képesek a rosszra és a jóra?

Akárcsak A szeretet művészete, párdarabja, Az emberi szív is a hatvanas években íródott. Míg az előbbiben a szeretet, az utóbbiban a gyűlölet és a rombolásvágy lélektani feltételeit veszi Fromm szemügyre. Arra keresi a magyarázatot, hogyan képes az ember – illetve némelyik embert vagy embercsoport – olyan fokú kegyetlenségre és destruktivitásra, amilyenről a napihírekben vagy a történelemkönyvekben olvashatunk. Valamennyien „báránybőrbe bújt farkasok” volnánk, és a bennünk rejtőző agresszív késztetések csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy elszabaduljanak? Képesek vagyunk-e egyáltalán választani jó és rossz között? Frommot mindig is izgatták ezek a kérdések, amelyekre a klasszikus pszichoanalízis nem vagy csak részben kínál magyarázatot.

Az eredetileg 1964-ben megjelent könyv zűrzavaros korszakban született, az atomháború fenyegetése és a Kennedy-merénylet idején, amikor sokakban megfogalmazódott a kérdés, hogy miként lehet képes az ember ilyen szörnyűségek elkövetésére.

Erich Fromm, a 20. század jelentős humanistájaként ismert filozófus-pszichológus Az emberi szív című, sokat hivatkozott könyvében olyan témákat jár körül, mint az erőszak különböző fajtái, az egyéni és társadalmi nárcizmus és a szabadság. A szerző A szeretet művészetének párdarabjában kiemelten foglalkozik a gonoszság természetével, valamint a jó és rossz közötti választás lehetőségével, és arra keresi a választ, miben ragadható meg az ember lényege.