Az alakulások — Krónika

„S nem az cselekszik bölcsen, ki hazaszeretetét... annak dicséretére pazarolja, hanem inkább az, aki hátramaradásait fejtegeti... A' mi igazán jó s' kitűnő, nem kell annak dicséret, fénylik a' gyémánt magában is!”
(Gróf Széchenyi István: Hitel)

Ez a kötet a szerző önéletrajzi napló sorozatának (Az ajánlat, Az alku) a befejező része. Kor és kordokumentum a 2010 és 2015 közötti évekről.

A biztosítási munka, a magánélet és a napi politikai események egymásba fonódása, egy 79 éves baloldali liberális gondolkodó, íróember élményein átszűrve.

Őszinte vallomás a magyar hétköznapokról.

Részlet a kötetből:

„Én meg csak nézem a fontoskodó arcukat, szép ingeiket, drága öltönyeiket, hallgatom az öblösre igazított hangjukat, hogy folyamatosan, ugyanakkor érdektetelenül, mások iránt valójában közömbösen, de mindent »a zemberekért« akarnak tenni. És elszomorodom, mert oly átlátszóak, mint az ablaküveg, és oly lesújtó ez a titkolhatatlan önzés, ez a lelkiismeretlenség.

És a megnyilatkozásaikból csak az az egy dolog igazán egyértelmű, hogy egyedül nekem (mármint nekik) lehet igazam, csupán én teszek jót és végzem el a dolgom kiválóan, semmi mást nem fogadok el, belátni meg aztán végképp nem látok be semmit, és a saját igazamon kívül mást el nem fogadok. A világ csak úgy jó, ha én jónak látom...”

„Az Alakulások” című eme kiadványt a társadalom, a politika kérdéseire nyitott, elemző, értékelő és kritikus szemléletű olvasóinknak ajánljuk, akik a kötet megállapításait, észrevételeit, következtetéseit át- és továbbgondolva mondanak véleményt, vonják le a szükséges konklúziókat és mintegy reagálva az egyes okfejtésekre, kialakítják a saját álláspontjukat...