A világ királya

René Guénon (Blois, Franciaország, 1886. november 15. – Egyiptomi királyság, Kairó, 1951. január 7.), metafizikus, szúfi misztikus író, a tradicionális létszemlélet legkiemelkedőbb gondolkozója és szerzője. Római katolikus francia családból származott, felsőfokú tanulmányai elsősorban a matematikára, a filozófiára és az orientalisztikára irányultak, bár már gyermekkorában is elkötelezett spirituális szemléletű és beállítottságú volt. Még Franciaországban áttért az iszlámra (1912), majd 1930-tól 1951-ben bekövetkezett haláláig Egyiptomban élt. Itt élt muszlim és szúfi mestere is, Sheikh Mohammad Ibrahim, aki Guénont a szúfi beavatás és metafizikai realizáció útjára vezette.

Magyarországon a szellemi munkásságát először Hamvas Béla ismertette, első komoly fordítója pedig Buji Ferenc volt.

„Csak kevesen vannak, akik a vilmosi időket még átélték. Akkoriban az átlag európai minden más népnél különbnek érezte magát: a haladásba vetett tévhitében úgy látta magát, mint egy hosszú fejlődés csúcspontját. Sokak számára a császár volt a legtökéletesebb kifejeződése ennek a ragyogó öntudatnak. Jött az első világháború. Kitörése előtt egy nappal a nagyapámmal Bázelből Elzászba kirándultunk; a következő napon az utat drótsövény zárta el. Azelőtt nem is tudtam, hogy ez a határ. Majd az apám ismét felvette az egyenruháját, és abban a biztos tudatban búcsúzott el, hogy ősszel újra itthon lesz. De minden egészen másként történt. A háború elhúzódott; egyre több sebesült német és francia utazott el Bázel mellett Svájc belsejébe, ahol ápolták őket. Hallottuk az ágyúdörgést, és később láttuk az első harci repülőgépeket. A háború vége felé alig volt élelmiszer; a legyengült lakosság körében influenza tombolt. Az újságok feketék voltak a gyászjelentésektől. Aztán a fordulat Oroszországban, a császár menekülése, a versailles-i béke, az általános sztrájk, a politikai rendszer megdöntésének kísérlete Svájcban. Katonáink ismét kivonultak, hogy az országban a rendet fenntartsák. Ezt követték a háború utáni időszak válságévei...”

Egy olyan életmű, mint Guénoné a modern időkben természetesen kritikát vált ki. Értelmetlennek tűnik, hogy olyan emberek vitatkoznak, akik Guénont nem, vagy csak félig értették meg. A vita nem út a tudás megszerzéséhez... A keresztény körökből nem vetette fel senki, hogy Guénonról véleményt kellene nyilvánítani; pedig ez segíthetett volna a helyzetüket tisztázni, és azt megvizsgálni, mennyiben maradtak hűségesek a tradicionális örökséghez.

A híd nem azért van, hogy rajta időzzünk, hanem hogy a másik partra átjussunk. Az elmélet híd a megvalósításhoz. Így Guénon hídépítő volt... Azok, akik a hídon, vagyis az elméletben időznek, nem haladnak előre, de nem is állnak meg, mert ezen az úton csak előre- vagy hátramenetel lehetséges...

Ajánljuk mellé:

Psyché
A nagy triád
Szakrális nyelvek
A kereszt szimbolikája
Hermész sírja
Spirituális tekintély és világi hatalom
Dante ezoterizmusa
A világ királya
A világ középpontja
A modern kor és tradíció
Kelet és Nyugat