A töve és a gallya

Jókai Anna (Budapest, Józsefváros, 1932. november 24. – 2017. június 5.) Kossuth-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó, később főkönyvelő volt. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és tanított. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt.

Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben egyaránt fellelhetők az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.

„A töve és a gallya” nem epika, nem líra, nem dráma. Nem esszé. Egyik sem, szándékában.

Mégis: részben epika, mert a történet - az emberi szép- és rémhistória - beerőszakolja magát;

líra, mert az ihletéért bizony a felső világba kellett menni;

dráma, mert katarzisa a mélylétben megmerülve született.

S annyiban esszé, amennyiben a nyilatkozó személy rá jellemző gondolkodása az egészet átjárja.

Nem okítás. A homályban járók a pillanatnyi felszakadozottság, a mindössze tenyérnyi tiszta tereplátás birtokában lehetőleg ne oktassanak.

Viszont nem is vita: - mit hazudjak? - az ügyben úgysem rendíthet meg senki. Hozzátehet, finomíthat - ezzel az alapban csak megerősít.

„A Töve és a Gallya” című eme kiadványt a Jókai Anna műveit kedvelő, adott esetben azok iránt az írások iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amelyek mindegyike egy-egy erkölcsi parancsolatot, normát, megoldásra váró problémát villant fel, azzal a céllal, hogy a mai viszonyok közepette továbbgondolkodásra és önvizsgálatra késztessen. Első sorban az „intellektuális igényű szépirodalom kedvelőinek” ajánlható.