A pók és újabb rémtörténetek

A XX. század német irodalmának egyik legkülönösebb figurájának, a misztikus/horror irodalom megújítójának ez az újabb (2020) novelláskötete, benne a címadó, immár klasszikus írással.

„… és novellái, mint „A Pók” is, olyan különleges minőséggel bírnak, ami a klasszikusokkal egy szintre emeli azokat...”
(H. P. Lovecraft)

Tartalom:

• A pók;
• Stanislawa d'Asp végrendelete;
• A halott zsidó;
• A jogtudós urak;
• C.3.3.;
• Az orléansi királyok szíve;
• A gyűrű;

Megyesi Ildikó - Hanns Ewers, a rémtörténetíró újabb novelláihoz;

Hanns Heinz Ewers (1871-1943) szerző könyvei 1934-től a tartalmuk miatt sorra indexre kerültek. Novellái ismeretében ez érthető, hiszen világok választják el a nemzetiszocialista esztétikai ideáloktól. A halála és a II. világháború után is folytatódott az irodalmi balsorsa, politikai szereplése miatt jórészt feledésre ítélték az életművét. Egy-egy szórványos novellaválogatás lát csak vele kapcsolatban néha napvilágot különféle fordításokban...

Ewers írói, alkotói tevékenységét sem a kortársai, sem az utókor nem tudta igazán besorolni semelyik konkrét műhajhoz. Howard Philips szerint: „A német rémtörténetírók jelen nemzedékének legkiválóbb képviselője Hanns Heinz Ewers, aki a modern lélektan alapos ismeretével felvértezve alkotja meg sötét históriáit”. A pók és a hozzá hasonló novellák olyan sajátos vonásokkal bírnak, amelyek a klasszikusok szintjére emelik e műveket.

Az előző korok nagyjainak nyomába lépett, amikor regényei és novellái témájaként a borzongást választotta. Írásaiban megtalálhatók a 19. századi realizmus jegyei, és kétségtelenül fellelhető bennük a lélektani regényre jellemző lelki állapotok felvázolása. Kosztolányi Dezső szerint: ... „a lehetetlen lehetőségét írja és álmodja.”

Műveit ma sem lehet pontosan elhelyezni, ezért talán a legjobb, ha inkább ki-ki maga alkot róluk véleményt, miután elolvasta.