A kormánybuktatások kézikönyve I.

Részletek az ELŐSZÓ-ból:

Attól, hogy ön megvette ezt a könyvet, még nem tarthatják önt megbújó gerillának, rejtőzködő ellenállónak, de fotelforradalmárnak sem. Ön csupán olyan tudás birtokába jut, amellyel jobban beleláthat a tüntetők, demonstrálók mögöttes világába, az országunk, és demokratikus rendszerünk ellen áskálódó politikai boszorkánykonyhák akcióiba.

Ha alaposan elolvasta e kötetet és megveszi majd a folytatást, A kormánybuktatások II. kötetét, és azt is gondosan tanulmányozza, akár vizsgázhatna is e sajátos, nagyon sok országban üldözött és tiltott tudományból és úgynevezett “Certificate” tanúsító oklevelet is kaphatna. Lehet, hogy módot is kínálunk erre, ha eljön az ideje.

Addig is tudnia kell, hogy Oroszországban, ahol kiadták e műnek csupán a töredékét, lefoglalta a hatóság a nyomdát... Azt is tudnia kell önnek, hogy olyan kötetet tart a kezében, amelynek a tartalma megdöntötte a szerb, a grúz és az ukrán diktatúrát, elindította az arab tavaszt, „maidan-t” csinált, s több tucatnyi ország biztonságát, diktatórikus, vagy jogállami keretek közt választott demokratikus kormányát fenyegeti. Van olyan ország, ahol 7 év börtön jár e könyv egyes anyagainak birtoklásáért...

Amikor a Saul Alinsky könyvet írtuk (Hazugság, hogy Obama kergeti el Orbán Viktort) álmunkban sem gondoltuk volna, hogy hónapokkal a megjelentetése után Kijevben EuroMaidan-forradalom születik, megdöntik egy törvényesen választott kormány és elnök uralmát. Azt még inkább nem gondoltuk, hogy az Ukrajnában bevált kormány-megbuktatási módszert nálunk is be akarják vetni...

Alinsky... nem ajánlott fegyveres felkelést, katonai puccsot, és háborús hatalom megdöntést. Semmi köze sem volt az Arab tavaszhoz, a líbiai Kadhafi rendszer megdöntéséhez, az egyiptomi forradalmi változásokhoz, a szíriai polgárháborúhoz, s ami a leglényegesebb, az ukrajnai kormányváltáshoz és háborúhoz sem. Pedig valamennyi említett helyszínen fellelhető a háttérben egy tudományos vezénylő kéz...

Drábik Jánossal együtt úgy gondoltuk, ha nyilvánosságra hoztuk Saul Alinsky közösségszervező, tüntetésszervező és a hatalmon lévő jogállami, vagy diktatórikus rendszereket engedményekre, nagyobb demokráciára kényszerítő, szervező guru tanításait, belső támadásra ajánlott radikális rendjavító kényszerpontjait, akkor kutyakötelességünk bemutatni a szellemi utódját, a megtalált rejtélyes nagymestert, Gene Sharp-ot is.

Gene Sharp a radikális közösségszervező guru – szerintünk anarchista –, csak a mindenkori regionális hatalom megleckéztetésére, a rendszer bizonyos hatalmi részeinek térdrekényszerítésére törekedett, rombolt, s nem kívánt „építkezni”. Miután az USA-ban tevékenykedett, nem akarta felszámolni az amerikai alkotmányt, elnöki és szövetségi rendszert, vagyis nem kormánydöntőnek számított. Meg kellett állapítanunk, hogy a tüntetések pápája és az egyetemi tananyaggá vált tudománya csak a radikális ellenzéki összefogások szervezéséhez, a szegények, az elégedetlenkedők, a diákmozgalmak, különféle szakmai- és szakszervezetek demonstrációihoz adhatott és adhat tanácsot...

Ha kettőjük munkásságát csak nagyjából összehasonlítjuk, már abból is kiderül, nemcsak generációs és korbeli különbség van közöttük, hanem emberi mentalitásban, habitusban, életvitelben, magatartásban és a nyilvánosság előtti szereplésben is. Amíg Alinsky néha cezaromániás, lehengerlően radikális, esetenként mocskosszájú népvezérként akart tündökölni, szocialista, kommunista diktatórikus eszmékkel is fertőződött, még a romboló anarchiát sem vetette meg, és mindig az USA-n belül akart maradni, addig Gene Sharp nemzetközinek született, Gandhi „emlőin nevelkedett”, a koreai háború miatt került börtönbe, sokfelé tanult, így az USA mellett Angliában, Svédországban is, aztán egyre, érett, érett, majd igazából Burmában (ma Miranmar) vált forradalmárrá (egy kicsit gerillává is) és a diktatúrák békés megdöntését, és a demokratikus rendszerváltás módszereit kidolgozó tudóssá.

Gene Sharp okos, realista, jó szándékú, békeszerető tudós és nem világfelforgató. Tudja, hogy nem az ő 198 pontjában és a könyveiben leírt forradalmi módszerekkel van a baj, hanem azokkal, akik alkalmazzák...

„A Kormánybuktatások Kézikönyve I.” című eme kiadványt a kötet alábbi bevezető gondolataival ajánljuk:

„E kötetet a reális célú, zsoldospénzt el nem fogadó tisztességesen demonstráló tüntetőknek, és a demokratikus rend fenntartóinak, a közjó érdekében fellépőknek ajánljuk azzal, hogy felismerjék a sharpi diktatúraellenes módszereket, s rájöhessenek arra, miként lehet azok ellen védekezni.

Ha igazságos és a nép érdekeit védi a hatalom, akkor mi az ő oldalán állunk, s támogatjuk a jogállam törvényei szerint választásokon nyert többség hatalmának megtartását.

Ám ha az bárhol a világon diktatúrára váltana át, akkor a sharpi ellenállás, gerillamozgalmak és a forradalmak kirobbantásának minden módszerét elfogadhatónak tartjuk, ám csak úgy, ahogy a mester, Gene Sharp tanítja: békésen!”

Ajánljuk mellé:

A háttérhatalom.