Párthia — Egy alig ismert ókori világbirodalom

Bővebb, tagoltabb ismertetés:
Ez az antológia (szöveggyűjtemény, térképekkel és uralkodási táblázatokkal) ókori és modern dokumentumokat, írásokat tartalmaz egy ókori világbirodalomról: Párthiáról és népéről, a párthusokról. A szkíta eredetű, nyugat-iráni nyelvet felvett párthusok birodalma a Kr.e. 247-től a Kr. utáni 224/226-ig létezett az ókori Irán, és néhány környező ország területén.

A Kr.e. III. szá­zad má­so­dik har­ma­dá­ban fel­tű­nik egy „szkí­ta” törzs az óper­zsa bi­ro­da­lom egyik adófizető ke­rü­le­té­nek he­lyén. Az Arsakida di­nasz­tia ve­ze­té­sé­vel – amely egyi­ke volt a hét nagy­csa­lád­nak, vagy nem­zet­ség­nek –, „hon­fog­la­lást” hajt vég­re. Fel­ve­szi a tar­to­mány ne­vét, és új nyel­vet kezd be­szél­ni. Nem­so­ká­ra Párthia, a há­rom meglévő mel­lett (Kí­na, In­dia, Ró­ma), a vi­lág ne­gye­dik nagy­ha­tal­ma. Az Eufrátesztől a Hindukusig terjedő bi­ro­da­lom te­rü­le­tén sok nép élt, ezek több val­lást gya­ko­rol­nak, sok­fé­le nyel­ven be­szél­nek, többféleképpen te­met­kez­nek.

Ró­ma kép­te­len to­vább ter­jesz­ked­ni Ke­let fe­lé; ál­lan­dó har­cot foly­tat Párthiával. A párthusok a sztyep­pei né­pek harc­mű­vé­sze­té­vel har­col­nak, egész éle­tü­ket a lo­von töl­tik, szá­gul­dó lovashadseregeiket fel­sza­ba­dí­tó­ként üd­vöz­lik a si­va­ta­gi ara­bok, a palmüriaiak, a nabateusok és a pa­lesz­ti­nai zsi­dók. Több fővárosuk volt, írá­su­kat csak né­hány év­ti­ze­de is­mer­jük, sa­ját­sá­gos mű­vé­sze­tet fej­lesz­tet­tek ki. Iro­dal­muk szó­be­li ha­gyo­mány­ban, – igricek –, ré­vén ter­jedt. Ural­ko­dó­ik ol­dal­ági ro­ko­nai az ör­mény trón­ra és a va­zal­lus ál­la­mok élé­re ke­rül­tek, had­ve­zé­re­ik fel­tűn­tek a bi­zán­ci had­se­reg­ben. Ez a bi­ro­da­lom kevéssé is­mert.

A Szászánidák ki­tö­röl­ték őket a kró­ni­kák­ból (mint ahogy Firdauszi mond­ja: „Csak ne­ve­i­ket hal­lot­tam, de nem lát­tam őket a kró­ni­kák­ban”). Így a vi­lág csak­nem elfelejtette őket. A tér­ké­pek (né­hány tör­té­ne­ti at­laszt ki­vé­ve), egy­sze­rű­en át­ugor­ják a majdnem ötszáz esztendőt, ami­kor ők vol­tak Irán urai. A mű­vel­tebb em­be­rek csak an­­nyit tud­nak ró­luk, hogy a per­zsa tör­té­ne­lem egy kor­sza­kát kép­vi­sel­ték. A történelemkönyvekből hi­á­nyoz­nak.

- Mi le­het a ma­gya­rá­za­ta an­nak, hogy már az ókor­tól el­len­szenv kí­sé­ri őket?

Mind­ez ar­ra kész­te­tett bennünket, hogy meg­kí­sé­rel­jük fel­tár­ni ezt az óko­ri vi­lág­bi­ro­dal­mat, amely­nek ku­ta­tá­sa még min­dig egy sor meg­vá­la­szo­lat­lan kér­dést vet fel, ha­bár a mo­dern ré­gé­szet és más tu­do­má­nyok jó­vol­tá­ból egy­re töb­bet tu­dunk ró­luk. Mi­vel ezt a köny­vet elsősorban ma­gyar ol­va­sók­nak szán­juk, ezért ma­gyar szem­mel vizs­gál­juk meg kul­tú­rá­ju­kat és szo­ká­sa­i­kat. Az Ol­va­só ezért egy egész sor „ismerős” do­log­gal fog ta­lál­koz­ni.

Ak­kor len­nénk elé­ge­det­tek, ha si­ke­rül­ne igaz­sá­got szol­gál­tat­ni en­nek az „El­fe­lej­tett bi­ro­da­lom­nak” és a „Ke­let lo­vag­ja­i­nak”.