A balerina

A II. világháború idején a tizenhat éves Edit, a tehetséges balettnövendék bekerül a kassai elit leánygimnáziumba és egy olimpiára esélyes tornászcsapatba. Ráköszönt a szerelem is: megismeri Eriket, a mély érzésű, művelt és sportos fiút, akihez azonnal vonzódni kezd. Edit lassan tisztába jön saját értékeivel, nőiségével, érzelmeivel – éli a kamasz lányok egyszerre csodálatos és szorongást keltő mindennapjait, mígnem… a gyűlölet mindent megváltoztat.

Egy éjjel két katona elhurcolja őt és családját. Egyikük sem sejti, hogy útjuk egészen Auschwitzig vezet, és hogy Edit hosszú éveken át tartó, napi öt-hat órás edzései, kitartása és balett-tehetsége az életét mentik majd meg.

• Vajon min múlik, hogy ki kerül az életreítéltek közé, és ki a halálsorra?
• Van-e döntési lehetőségünk akkor, amikor a tét maga a túlélés?
• És mit tegyünk, ha túléljük, de körülöttünk minden és mindenki elpusztult?

Szerzője Edith Eva Eger, „A döntés” és „Az ajándék” című nagy sikerű kötetek világhírű szerzője eme új könyvében (2024) az újrakezdés egyszerre felemelő és embert próbáló útját ábrázolja egy kamasz lány életében. Editet a legsebezhetőbb korban taszítják a történelem poklába, de szüntelen bizakodása, felelősségtudata, nem utolsósorban pedig a szerelembe és a szeretetbe vetett hite megnyitja előtte a túlélés kapuját. Története mindannyiunknak erőt adhat, mert arra tanít, hogy egy élhető jövő lehetősége még a legreménytelenebb helyzetekben is megcsillanhat. Az élet folytatása inkább tehernek, mint ajándéknak tűnik – egészen addig, amíg Edit fel nem ismeri, hogy mindig van választása. A múltat nem tudja megváltoztatni, de eldöntheti, miként akar élni, újra szeretni.

Előttünk a sorban valaki imádkozik. Bármennyire állandó a halál fenyegetése, ez a pillanat mégis belém hasít. Hirtelen eszembe jut, mi a különbség a halálos és a halott között. Auschwitz mindkettő. A kéményekből folyamatosan dől a füst. Bármelyik pillanat lehet az utolsó.

• Akkor meg mit számít?
• Minek erőlködni?
• De ha ez a pillanat, éppen ez a mostani az utolsó pillanatom a Földön, akkor arra kell-e vesztegetnem, hogy beletörődjek, és megadjam magam?
• Úgy töltsem el, mintha már meg is haltam volna?

De soha nem adta fel!