Mefisztó - Egy karrier regénye

A „Mephisto” Klaus Mann hatodik regénye, amely 1936-ban jelent meg az amszterdami Querido kiadónál. Az első németországi kiadásra csak 1956-ban a kelet-berlini Aufbau-Verlagnál került sor. A regény Hendrik Höfgen színész kétes karrierjéről szól, illetve színészi és társadalmi felemelkedéséről a Harmadik Birodalomban, és ezen keresztül egy tipikus jelenséget mutat be: a német szellem behódolását a nemzetiszocializmusnak. A szenvedélyes színészre mintha csak rászabták volna Mephisto szerepét Goethe Faust-jából, csak túl későn jött rá, hogy valójában alkut kötött az ördöggel: a „hatalom majma”, „gyilkosokat szórakoztató bohóc” lett belőle. Elvesztette emberi értékeit és a rendszer felfogásában osztozott, odáig jutva el, hogy egyetértett szeretőjének, a „Fekete Vénusz”-nak letartóztatásával is...

Szerzője Klaus Heinrich Thomas Mann (München, 1906. november 18. – Cannes, 1949. május 21.) német író, Thomas Mann fia, az 1933 utáni emigráns német irodalom egyik legfontosabb képviselője...
*
Hendrik ​Höfgen színész mindent el tudott játszani: karácsonyi mesékben tréfás kedvű, szép hercegként a gyerekeket bűvölte el, Oscar Wilde vígjátékaiban a hölgyközönség szívét dobogtatta meg. Volt hősszerelmes, volt intrikus. A délelőtti próbán Hamlet vagy Mefisztó, a délutánin táncos komikus.

„Tudott nagyvilágian elegáns, de tudott tragikus is lenni. Fel-felöltötte a komisz mosolyt, de halántékán, ha kellett, megjelent a fájdalmas vonás is. Sziporkázó szellemessége elbájolt, gőgösen felszegett álla, pattogó vezényszava és idegesen büszke magatartása imponált, alázatos, gyámoltalanul révedező tekintete, zárkózott, kedves zavara megindított. Jóságos volt vagy durva, dölyfös vagy gyöngéd, hetyke vagy megtört – pontosan a műsoron levő szerep szerint.” Szinte kacéran fitogtatta kaméleontehetségét.

Közben az életben eljátszotta a szerető, a barát, a férj szerepét, később a forradalmi színházcsinálóét, majd a Harmadik Birodalom kegyeltjeként az udvari bolondét is. Az Állami Színház intendánsa lett, államtanácsos és szenátor. Beletanult és belehízott a hatalomba, fürdött a fényében, és mindvégig „gondosan kerülte, hogy egyetlen igaz szót is ejtsen”.
*
A „Mephisto” Klaus Mann hatodik regénye, amely 1936-ban jelent meg az amszterdami Querido kiadónál. Az első németországi kiadásra csak 1956-ban a kelet-berlini Aufbau-Verlagnál került sor. Hendrik Höfgen színész kétes karrierjéről szól, illetve színészi és társadalmi felemelkedéséről a Harmadik Birodalomban, és ezen keresztül egy tipikus jelenséget mutat be: a német szellem behódolását a nemzetiszocializmusnak.

A színész történetét meséli el 1926-tól, a hamburgi művész-színháztól 1936-ig, amikorra az úgynevezett Új Birodalom ünnepelt csillagává vált. Elég későn, a nemzetiszocializmus korszakában paktált le a hatalommal, és a Berlini Állami Színház intendánsává nevezték ki, noha korábban még Párizsba szökött a jövendő barátai elől, mivel félt, hogy üldözni fogják kultúrbolsevista múltja miatt. Ettől az időponttól kezdve megállapította, hogy elveszítette valódi barátai egy részét, például feleségét, Barbara Brucknert és von Herzfeld asszonyt. Visszatérve Berlinbe azonban megnyerte magának Lotte Lindenthalt, a repülőtábornok feleségét. A tábornok szintén nagyra tartotta Höfgent, mint a saját játékszerét.

Mintha csak rászabták volna a szenvedélyes színészre Mephisto szerepét Goethe Faust-jából. Túl későn jött rá, hogy valójában alkut kötött az ördöggel: a „hatalom majma”, „gyilkosokat szórakoztató bohóc” lett belőle. Elvesztette emberi értékeit és a rendszer felfogásában osztozott, odáig jutva el, hogy egyetértett szeretőjének, a „Fekete Vénusz”-nak letartóztatásával is...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.