A félkegyelmű

Az író így vallott a Bűn és bűnhődés mellett mindmáig legnagyobb hatású és legnépszerűbb művéről: „Egy tökéletesen szép embert szeretnék ábrázolni. De nincs ennél nehezebb a világon, különösen most… A szép az eszményi, de se a mi eszményünk, se a civilizált Európáé nincs még kidolgozva. Csak egy tökéletesen szép személyiség van a világon: Krisztus…”

A szelíd Miskin herceg mellett emlékezetes alakok sokasága sóvárog és küzd a maga módján a boldogságért e feledhetetlen regény lapjain. Az idő sokszorosan igazolta Babits Mihály jóslatát: az a minden emberi szenvedéssel együtt szenvedő mélységesen keresztényi érzés, mely e művészetben kifejezést talál, aligha lesz valaha a múltté, míg az emberi kultúra élni fog. Én is híve vagyok a detektívregénynek, némi fenntartással. Szeretném, hogy árnyalattal bonyolultabb és valószínűbb volna. Ha hősei nem volnának egyszerűen jók és egyszerűen gonoszak... Ha a regény nem érne véget a tettes elfogásával, hanem azt is megmutatná, hogyan hat később tettének emléke, hogyan intézi el a kínos ügyet önmagával és a társadalommal. Szóval: szeretném, ha a detektívregény mélyebb, igazabb titkokkal is szolgálna, ha nem féltené olvasóját túlzottan az örvénytől, ha döntőbb megrázkódtatásokat okozna, ha a fárasztó magánéletből nem a giccs sima világába gördítene, hanem felrepítene a detektívregényt szeretnék, melyet még Agatha Christie-nél is erőteljesebb szerző írna. Mondjuk: Dosztojevszkij. - Bálint György, Néhány szó a detektívregényről, 1938.) A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.