Susogó fenyő

TAMÁSI ÁRON (Farkaslaka, /Erdély/ 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből az első kötete összeállt. 1926-ban hazatelepült Kolozsvárra, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle...
*
Tamási Áron az önálló erdélyi magyar irodalom megteremtését rendkívül fontosnak tartotta, és munkásságával jelentős mértékben hozzá is járult ehhez a célhoz. Úgy érezte, hogy nemcsak neki, de minden értelmiséginek, akinek idevaló földből gyúrta Isten a szívét, ezt a nemes célt kell elsődleges küldetésének tekintenie.

Egy helyen Erdélyt egy hatalmas, szomorú fenyőhöz hasonlította, amely csodát cselekszik a viharban. Azt vallotta, hogy a földet, amelyből ez a fa, és amelyből a székely ember sarjadt, neki, és vele együtt a többi elhivatott irodalmárnak kell fénnyel behinteni, és kedvvel, kultúrával, sok vágy beteljesítésével, mint egy karácsonyfát feldíszíteni.

*
A „Susogó Fenyő” című eme kötetben is úgy sorakoznak a szebbnél szebb Tamási-novellák, akár karácsonyfán a díszek. A füzért a havasok zordon tele és a téli ünnepek tematikája jelentik, az elbeszélések pedig, mint megannyi míves dísz és fénylő gyertya hirdetik a Haza, az Élet és végső soron az Ünnep szentségét.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.