Zenthe

Ülünk a Szabadság tér pereménél, a Farger kávéház teraszán. Balázs a huszonéves pincér lelkendezve rácsodálkozik Zenthe Ferencre: a Tenkes kapitánya!

Mintha Toldi Miklós személyesen inná a feketéjét. A sorozat első adását l964-ben, vagyis a jelenet előtt 41 évvel mutatták be. Balázs nem is élt még. Zenthe el is felejtette volna televíziós szereplését, ha nem emlékeztetnék rá lépten-nyomon.

Mozgókép halhatatlanság. Dédelgetett kuruc mese. Kultfilm lett. Apáról fiúra, fiúról unokára szálló mozimaradandóság. Önálló életet él, mint a János vitéz vagy Háry János, Toldi Miklós kisöccse...

- Szerencsés dolog, ha egy színészt azonosítanak egyetlen szerepével, ha arcára tapad az egykori siker levehetetlen álarcként?

A „Zenthe” című eme kiadvány többek között erre a kérdésre is keresi a választ a megélt halhatatlanság könyvében, életútja ismertetésében, kitüntetései, színházi szerepei, filmszerepei felsorolásában...

Emléke Bennünk Él...!

Zenthe Ferenc, (született Rameshofer) /Salgóbánya, 1920. április 24. – Budapest, 2006. július 30.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész.

Négy szemesztert végzett a közgazdaság-tudományi egyetemen, de otthagyta és a Színművészeti Akadémia hallgatója lett 1941-ben. Palóc tájszólásától hamarosan meg kellett válnia. A háború miatt azonban, 1942-ben félbehagyta tanulmányait. 1945-ben szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz, majd két évad után a győri Kisfaludy Színház (ma Győri Nemzeti Színház), 1949-ben pedig a debreceni Csokonai Színház társulatának tagja lett. 1952-től a budapesti Madách Színház színművésze volt. Atmoszférateremtő képessége, humora jellemszerepekben kiválóan érvényesült.

Indulásától a közönség szeretete övezte. „Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább” – nyilatkozta az MTI-nek 2005 januárjában, akkorra már a Nemzet Színészeként, a megnyerő egyéniségű művész...