Világkép

Nem arra fókuszál a könyv, ami elválaszt, hanem arra, ami összeköt!

„Bejrútban, Buenos Airesben és később Amerikában egy komcsi országból érkezett, vicces, idegen srác voltam, itthoni kamasz barátaim szemében pedig a fura fiú, aki Beatles-számok helyett argentin szambákat penget a gitárján.

Idegenben büszke magyar voltam, itthon pedig egyike azoknak, akik elhitték, hogy ez a Nyugat és Kelet között ingázó Kompország már Európa. Ahogy Ady írta száz éve. Azóta mintha Európa és a világ is egyre jobban ingázna. Keresné a helyét. Úgy éreztem, nekem is újra végig kell gondolnom mindazt, amit eddig életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, szerelemről és családról, hitről és rítusokról képzeltem. De még a hétköznapokról: evésről, ivásról, öltözködésről, lakókörnyezetünkről is. Humorral, könnyedén, nehogy megijesszem magam.

Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések - ez a könyv is csupán amolyan szubjektív világpillanatkép”.

Kepes András őszinte kíváncsisággal közelít minden témához és emberhez. Azt a nem kis feladatot vállalta magára, hogy közérthető, de magas színvonalon beszéljen arról, hogy mit is gondol a kultúrák összeütközésével kapcsolatban, amely mostanában a migránsválság miatt nyilván sokunkat foglalkoztat. Papírra vetette talán kicsit rapszódikusan a gondolatait, sok mindent érintve, teljes képet adva a világról, amelyben élünk.

Nem erőlteti ránk a véleményét, csak csendesen eltöpreng a felmerült témákon, elmeséli, milyen tapasztalatokat szerzett sok évtizedes utazásai során, nem válaszokat ad a felmerülő kérdésekre, hanem arra biztat bennünket, hogy gondolkodjunk el rajtuk. Ebben a könyvben bebizonyítja, hogy a kevesebb néha több, nem kell óriási csinnadrattával folyamatosan jelen lenni mindenhol, ha hitelesen szól az író az olvasóhoz, el fog jutni hozzá a mondanivalója.

Egyszerűen, érthetően, minden indulattól és előítélettől mentesen osztja meg velünk a gondolatait az olyan témákról, mint pl. Kelet és Nyugat, házasság és boldogság, család, gasztronómia, a nagyváros és megannyi más fontos és értékes dologról. Rengeteg érdekességet tudunk meg arról, hogy az adott témában milyen szokások uralkodnak a különböző kultúrákban Japántól Mongólián át az amazonasi esőerdőkig. Saját élményeit és tapasztalatait meséli el, és miközben úgy tűnik, hogy csak úgy anekdotázik, a sok kis részletből összeáll annak a világnak a sokszínű képe, amelyben élnünk adatott.

A rengeteg különbözőség, konfliktus stb. ellenére az emberiségnek együtt kell élnie a Földön, és egymás kultúrájának megismerésével talán jobban megértjük a mi európai gondolkodásmódunktól eltérő társadalmakat is, és ezzel egy picikét lehet enyhíteni azt a rengetegféle feszültséget, amely modern világunkat nyomasztja.

„A világ nem lesz jobb hely ettől, de mi magunk talán egy hangyányival jobban érezhetjük magunkat benne.”