Utolsó akkordok — gróf Bethlen István előszavával

Világpolitika és Kárpát-medence, nemzetközi és nemzeti panorámakép a századelőről...

Gróf thumburgi Klebelsberg Kuno, teljes nevén Klebelsberg Kuno Imre Aurél Ferenc (Magyarpécska, Arad vármegye, 1875. november 13. – Budapest, 1932. október 11.) magyar jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, rövid ideig (1921–1922) belügy-, majd közel 10 évig (1922–1931) vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1917-től 1932-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke...

Páratlan karriert futott be a Bethlen-korszakban. Ez a kötet az utolsó írásainak gyűjteménye, azok közül, amelyek a Pesti Napló hasábjain láttak napvilágot a Bethlen-korszak végén.

Bennük enciklopédikus tudás és minden pillanatban a művelődésügy fontossága lakozik, s bár emberöltővel korábbi gondolatok széles tárházáról van szó, Klebelsberg enciklopédikus tudásának összefoglalásai a ma olvasójának is elgondolkodtató összefüggéseket mutatnak. A hajdani első kiadáshoz (1933) gróf Bethlen István írt előszót:

„A korán elhunyt barát emléke iránti kegyelet érzése adja kezembe a tollat, amikor előszót írok gróf Klebelsberg Kuno ama könyvalakban megjelenő újságcikkeihez, amelyek közoktatásügyi miniszteri állásáról történt lemondása után jelentek meg a tollából. Egy eszmékben gazdag, nagy magyar elme gondolat-szimfóniájának utolsó akkordjai csendülnek meg e cikkekben. Bennük is ugyanaz a vezérmotívum, mint élete egész művében: a magyar kultúra, a magyar művelődés szeretete és szolgálata...”

Témájuk látszólag távol fekszik a kultúra ügyétől, de mégis, ha közelebbről nézzük a tartalmukat, látjuk, hogy szerzőjük lelkében magasabb harmóniában olvad össze a cikkek tendenciája az egyetemes nemzeti művelődés ügyével.

Gróf Klebelsberg Kuno most (2021) közreadott újságcikkeinek egyik részében, mint újságíró is, éppúgy, mint közoktatásügyi miniszter, a hosszú ideig elhanyagolt, a parlagon heverő nagy magyar Alföld kultúrájának és tágabb értelemben vett művelődésének az ügyét szolgálja. Eme kiváló kultuszminiszterünk gondoskodásának állandó tárgya volt a magyar kultúra és művelődés összeköttetésének kiépítése a külfölddel és más nemzetek kultúrájával, a magyar kultúrának élő összekapcsolása az egyetemes emberi művelődéssel, a magyar kultúrteljesítmény megismertetése és megbecsültetése más népek által, a nemzetek közötti kultúrhatások megelevenítése és erősítése, valamint az eleven vérkeringés állandó fenntartása a kultúra terén...

Nevét ezért ismerték az egész világon és sok országban, a nálunk műveltebb nemzetek tőle tanultak és az ő nyomdokain jártak...

Tanuljunk Mi Is!