Magyar katasztrófa 1918-1919

1943. április 15-én Budapesten a Szent László kórház falai között hunyt el a korszak egyik legígéretesebb tudósa, a mindössze 39 éves Szende Zoltán. Korai halála fájdalmas vesztesége volt a magyar szellemi életnek.

Méltó utóda lehetett volna Horváth Jenő kiváló diplomáciatörténésznek, ám a sors végzete egy olyan pillanatban ragadta el a tudományos pályáról, amely ezt a reménységet megsemmisítette. Bár fiatalon meghalt, mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. Bámulatos tudása, nyelvtehetsége, írói vénája korának egyik legtermékenyebb szerzőjévé tette.

Szende mindössze 27 évesen először német nyelven publikálta Magyarország Trianon előtti összeomlásának teljes folyamatát, 1933-ban ez a kötet jelent meg magyar nyelven is. Az ifjú szerző művét szinte minden magyarországi újságban méltatták, sőt „olasz, francia és lengyel nyelvekre fordított fejezeteivel is három világrész sajtójában kapott osztatlan elismerést.”

A kötet: „eddig ismeretlen levéltári anyag alapján a magyarság oly megrázó hősi teljesítményeit mutatja be az összeomlás szörnyű napjaiban, olyan ismeretlen összetevőit mutatja ki a régi Magyarország felbontását előidéző történeti erőknek, hogy mint korrajz és mint olvasmány egyaránt lebilincselő” – írták róla az újságok.

Az 1918-1919-es összeomlás hátterének feltárásáról készült történelmi forrásmunka a második világháború után a kommunista diktatúra „könyvmegsemmisítő lágereibe” került. Egyes példányai túlélték a nehéz időket, de ezek legfeljebb gyűjtők birtokában vannak, akik könyvaukciókon tudtak hozzájutni. Szende Zoltán személyéről pedig semmilyen adatot nem lehet fellelni, ez az első alkalom, hogy közzé tudjuk tenni születésének és halálának időpontját: 1904–1943.

Neve sajnos még egyszerű szócikként a Magyar Életrajzi Lexikonban sem szerepel. A felbecsülhetetlenül értékes kordokumentum az 1933-as megjelenése óta most (2023) először kerül újra a magyar olvasók kezébe.