Út a semmibe

Az egyik legismertebb lengyel emigráns író regénye a második világháború kezdetén a szovjetek által lerohant balti országok életét mutatja be – szívszorító írás a haza- és szabadságszeretetről, s a kis népek bukásáról.

Idézetek a könyvből:

Azt kérdezték, van-e a szovjet országban cukor, mert most valahogy eltűnt. Hát ruhaanyag? De bármit is kérdeztek, az agitátor mindenre azt felelte, hogy van belőle bőven, csak még várni kell, de hoznak mindenből. Ekkor valami megkísértette, alighanem tisztátalan erő lehetett, a vicc kedvéért fölállt az utolsó padban, ahol ült, és megkérdezte: „Hát nyomorúság, az is van maguknál elég?” A lengyel „nedza” szót használta, az agitátor meg nem tudta, mit jelent. De biztos, ami biztos, azt felelte, rengeteg van, ide is hoznak belőle. Ekkor mindenkiből kitört a röhögés...

Minek a szimbóluma a kereszt? A nagy tilalmaknak: „Ne ölj,szeresd felebarátodat, mint tenmagad” és így tovább. És alighanem maga is tudja, milyen eszközökkel terjesztik a kereszt jelét a leghatékonyabban a világon. Kérem, ez már a második ilyen háború, és hány volt azelőtt! Az emberek mennek gyilkolni egymást, és ahol gyilkolnak, jelet hagynak: „szeresd felebarátodat”; gyilkolnak és ott a jel: „ne ölj”;gyilkolnak és jelet hagynak: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”, és így tovább, és így tovább. Minél több gyilkosság, annál több kereszt. Több millió kereszt az első háború után, ez után is milliók lesznek, a felebaráti szeretet szimbólumai, milliószám, és mindegyiket pontosan azon a helyen állítják fel, ahol meggyilkolták a felebarátokat...

Ahogy beköszöntött az ősz, végre békén hagyták a legyek a Sztálin-képeket a boltok kirakatában. A városban szinte teljessé vált a szürke és a vörös egyeduralma. Minden lakosnak az az ötlete támadt, hogy mesterségesen elszegényedik. A nők kalap helyett kendőt, a férfiak sapkát viseltek a fejükön. Mindenki a lehető legrégibb, kopottas ruháját viselte. Illettek az őszhöz a seszínű felöltők és az alóluk kilátszó vasalatlan, szintén seszínű nadrágok. Másrészt viszont arra is ügyeltek, nehogy a túlzott szegénységgel tűnjenek ki. Hisz pont az volt a cél, hogy a lehető legkevésbé tűnjön ki az ember, ha lehet, ideálisan olvadjon bele a környezetébe, hasonuljon a háttérhez...